Ajánlott légzéstechnika

Az általunk ajánlott légzéstechnika a már sokak által ismert jóga-légzéshez hasonlít a legjobban, de nem pontosan az, tehát nincs szükség semmiféle jóga-pozíció(k) elsajátítására. E légzéstechnikának köszönhetően a tüdő kitágul, s ez által felülete megnövekszik. Hatására oxigénben dúsabb vérhez jut testünk minden szerve. Ez természetesen jótékony kihatással van minden szervünk működésére, hisz az oxigén maga az élet! A légzéstechnika ezen túl, intenzíven megmozgatja az emésztőrendszer minden szervét. Az intenzív mozgatásnak, és az oxigénben dúsabb vérnek köszönhetően, kifogástalanná válik a teljes emésztőrendszer, és a közvetlenül hozzá tartozó szervek működése is. Ne feledjük, hogy az agynak éppúgy szüksége van az oxigénben dús vérre, mint ahogyan más egyéb szerveinknek is! Mivel az agy az oxigénben dúsabb vér hatására szellemi frissességgel-fittséggel reagál, így e légzéstechnikát alkalmazva hosszú ideig szinten tarthatjuk szellemi frissességünket is.

Miből is áll e speciális légzés, és hogyan valósíthatjuk meg?

Talán előbb mindenféle beavatkozás (gyorsabb vagy mélyebb légzés) nélkül figyeljük meg saját légzésünket! Az első tapasztalatunk az lehet, hogy egy-egy lélegzetvétel alkalmával a térfogatához képest igen kevés levegőt juttatunk csak a tüdőnkbe. Más szóval felületesen légzünk, azaz egyáltalán nem használjuk ki tüdőnk igazi kapacitását! Erről úgy győződhetünk meg a legegyszerűbben, hogy a szokásos belégzésünket követően, próbáljunk még további levegőmennyiséget (mélyebb légzéssel) juttatni a tüdőnkbe! Meglepve tapasztalhatjuk, hogy az első belégzés mennyiségét bőven meghaladó, további nagymennyiségű levegőt voltunk még képesek bejuttatni. Ha képesek lennénk a különbség mérésére, akkor azt tapasztalhatnánk, hogy a tüdőnk tényleges kapacitásának kb. mintegy 1/10-ét használjuk csak ki a szokásos légzéstechnikával! Ha ez igaz – márpedig igaz -, akkor a felületes légzésünk kb. 10 szer kisebb (mint lehetne) oxigénkoncentrációt eredményezhet vérünkben.

Ha tovább kíváncsiskodunk, és lehetőségünk van mások légzéstechnikájának megfigyelésére is, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a nők légzéskor általában csak a tüdő felső részét, mintegy a felső 1/3-át használják, de ezt sem töltik meg teljesen levegővel, tüdejük többi részét egyáltalán nem használják. Férfiak esetében a megfigyelésünk azt az eredményt hozza, hogy Ők viszont a tüdő alsó 1/3-át részesítik előnyben, ún. hasi-légzést alkalmaznak.

Mint látható, egyik esetben sincs megfelelő módon kihasználva a tüdő, s ez által vérünkben is igen alacsony lehet oxigénkoncentráció. Ilyen körülmények között egyetlen szervünk sem működhet megfelelően, hisz oxigén szempontjából vegetálni kényszerítjük őket!

Mi lehet a megoldás? Igazi megoldás nincs, mivel légzésünk automatikus, azaz ha nem figyelünk rá, akkor is működik. Ha nem így lenne, alvás közben megfulladnánk. E reflex annyira erősen be van vésve, hogy pl. a légzés visszatartásával öngyilkosságot sem lehet elkövetni, ugyanis kellő időben működésbe lép a szervezetünk létfenntartó programja, s akaratunk ellenére levegőt veszünk. A nagyon hosszú idő alatt rögzült felületes légzéstechnikán is csak bizonyos mértékű javításra van lehetőségünk. Javítsunk rajta!

Első lépésként azt kell elfogadnunk, hogy az általunk az előzőekben megismert légzéstechnikák (női, férfi) egyike sem megfelelő, illetve egyenként kevésnek bizonyulnak. De mi van akkor, ha egyesítjük a kettőt? Ekkor már jobb a helyzet, de az igazi megoldást az, amikor a tüdő teljes felületét leszünk képesek használni. A felső és az alsó rész használatát már láttuk, illetve tapasztaltuk, de a középső rész (a rekeszizom környéke) eddig fehér terület volt mind a nők, s mind a férfiak számára. Ezen túl, még a nők számára ismeretlen a tüdő alsó részének, míg a férfiaknak a tüdő felső részének használata. Tehát van mit elsajátítani! Gyakoroljunk!

A gyakorlást célszerű az általunk ismeretlen területek egyikével kezdeni. Pl. a nők elsőként ismerkedjenek meg a számukra eddig ismeretlen hasi légzéssel úgy, hogy csak tüdejük alsó részét használják, míg a férfiak igyekezzenek csak tüdejük felső részébe tölteni a levegőt! Helyezkedjünk el kényelmesen egy olyan ülőhelyen, ahol megtámaszthatjuk hátunkat! Mindkét talpunkat helyezzük a talajra, kezünket lazán helyezzük combjainkra! Végezzünk pár erőteljes ki és belégzést, majd egy erőteljes kilégzés után fogjunk hozzá az igazi gyakorláshoz!

A hasi légzés (a tüdő alsó részének használata):

1. Úgy eresszük ki lassan, magunkban ötig számolva „pocakunkat”, hogy közben orrunkon keresztül levegőt szívunk tüdőnk alsó részébe! Csak oda!
2. Magunkban lassan ötig számolva tartsuk tüdőnk alsó részében a beszívott levegőt!
3. Szánkat kinyitva, lassan magunkban ötig számolva eresszük – préseljük – ki tüdőnkből a levegőt! Úgy időzítsünk, hogy pontosan a számolás végére fogyjon el levegőnk.
4. Kezdjük elölről!

A csúcs légzés (a tüdő felső részének használata):

Húzzuk be hasunkat, amennyire csak tudjuk és az egész gyakorlat alatt tartsuk is így.

1. Úgy emeljük meg vállainkat lassan, magunkban ötig számolva, hogy közben orrunkon keresztül levegőt szívunk tüdőnk legfelső részébe! Csak oda, mivel a has teljesen be van húzva! Ugye?!
2. Magunkban lassan ötig számolva tartsuk tüdőnk felső részében a beszívott levegőt! Ne feledkezzünk meg közben arról, hogy hasunkat folyamatosan behúzva tartsuk!
3. Szánkat kinyitva, lassan magunkban ötig számolva eresszük – préseljük – ki tüdőnkből a levegőt! Úgy időzítsünk, hogy pontosan a számolás végére fogyjon el levegőnk. A has egész idő alatt teljesen behúzott állapotban van!
4. Kezdjük elölről!

A rekeszizom légzés (a tüdő középső részének használata):

Húzzuk be hasunkat amennyire csak tudjuk, és az egész gyakorlat alatt tartsuk is így.

1. Ejtsük le vállainkat, s rekeszizmunk lassú – oldalirányú – tágítása mellett, magunkban ötig számolva, orrunkon keresztül levegőt szívunk tüdőnk középső részébe! Csak oda! Minkét váll le van ejtve és a has teljesen behúzott állapotban van! Ugye?!
2. Magunkban lassan ötig számolva tartsuk tüdőnk középső részében a beszívott levegőt! Ne feledkezzünk meg közben arról, hogy mindkét váll le van ejtve, és hasunkat folyamatosan behúzva tartsuk!
3. Szánkat kinyitva, lassan magunkban ötig számolva eresszük – préseljük – ki tüdőnkből a levegőt! Úgy időzítsünk, hogy pontosan a számolás végére fogyjon el levegőnk. Egész idő alatt mindkét váll le van ejtve, és a has teljesen behúzott állapotban van!
4. Kezdjük elölről!

Az utóbbi két légzéstípusnál megkövetelt hasbehúzás – mint egy mellékes tevékenység -, többfajta eredményt is hozhat, mint pl. a hasizom egyéb fárasztó torna nélküli edzését – erősödését -, valamint és nem utolsó sorban az „úszógumi” eltüntetésében nyújthat hathatós segítséget. Nagyon sok szabadalmaztatott hasizomfejlesztő és „kerületcsökkentő” elektronikus és egyéb passzív eszköz épül ezen egyszerű tevékenységre. Pl. nagyon hatékony és teljesen eszköz nélküli gyakorlat lehet az „úszógumi” méretének csökkentésére, ha nap közben mellékesen odafigyelve huzamosabb ideig behúzva tartjuk „pocakunkat”. Ezen egyszerű gyakorlatot tartósan végezve sokkal több kalóriát égetünk el, mint az ugyanennyi ideig végzett laza kocogással, nem is beszélve arról, hogy e kalóriaégetés pontosan meghatározott helyre irányított. De természetesen e gyakorlat egyáltalán nem helyettesítheti a kocogás egyéb hasznos, pl. a szív- és tüdőműködésre gyakorolt jótékony hatásait!

Természetesen a fenti gyakorlatok nem mindenkinek sikerülnek elsőre és azonnal. Eleinte sokan küszködnek majd légszomjjal, esetleg pánikérzésük lesz, de ez mindössze csak a rossz beidegződés eredménye. Nem szoktunk hozzá, hogy szabályozzuk, azaz meghatározott ideig szüneteltessük – visszatartsuk – légzésünket. Ha valaki soknak tartaná az ötig való számolást, az csökkentse le négyre, esetleg háromra! Most láthatjuk igazán, hogy mekkora oxigéntartalékkal is rendelkezünk! Gyakorlatilag épp, hogy elegendő levegőnk van! E gyakorlatot addig célszerű végezni, amíg biztosak nem vagyunk magunkban, hogy elsajátítottuk a technikát, hogy minden ütem közben lassan ötig vagyunk képesek számolni. Tehát akik kénytelenek voltak légszomj miatt csökkenteni az időt, azok addig gyakoroljanak, amíg biztonsággal el nem jutnak az ötös számig.

Kössük össze!

Miután megismerkedtünk mindhárom légzésformával, mindössze annyi feladatunk maradt, hogy egyetlen, folyamatos légzéssé kössük őket össze, s a továbbiakban ezt alkalmazzuk! Mint látható, itt már nem ötig, hanem mindössze háromig szükséges számolnunk. De csak eleinte! Ahogyan fejlődünk egyre hosszabb várakozási időket tarthatunk.

Helyezkedjünk el kényelmesen egy olyan ülőhelyen, ahol megtámaszthatjuk hátunkat! Mindkét talpunkat helyezzük a talajra, kezünket lazán helyezzük combjainkra! Végezzünk pár erőteljes ki és belégzést, majd egy erőteljes kilégzés után fogjuk hozzá a mindennapi gyakorlatunkhoz.

1. Úgy eresszük ki lassan, magunkban háromig számolva „pocakunkat”, hogy közben orrunkon keresztül levegőt szívunk tüdőnk alsó részébe! Csak oda!
2. Ejtsük le vállainkat, s rekeszizmunk lassú – oldalirányú – tágítása mellett, magunkban háromig számolva, orrunkon keresztül levegőt szívunk tüdőnk középső részébe! Csak oda,
3. Úgy emeljük meg vállainkat lassan, magunkban háromig számolva, hogy közben orrunkon keresztül levegőt szívunk tüdőnk legfelső részébe!
4. Úgy húzzuk be lassan, magunkban háromig számolva „pocakunkat”, hogy közben nyitott szájunkon keresztül fújjuk ki a levegőt tüdőnk legalsó részéből! Csak onnan! Hasunk teljesen behúzva marad!
5. Rekeszizmunk lassú – oldalirányú – összehúzása mellett, magunkban háromig számolva, nyitott szájunkon keresztül fújjuk ki a levegőt tüdőnk középső részéből! Csak onnan! Hasunk teljesen behúzva, rekeszizmunk összehúzva marad!
6. Úgy ejtsük le vállainkat lassan, magunkban háromig számolva, hogy nyitott szájunkon keresztül fújjuk ki a levegőt tüdőnk legfelső részéből! Hasunk teljesen behúzva, rekeszizmunk összehúzva marad!
7. Kezdjük elölről!

Természetesen e gyakorlat végzése során is akadhatnak eleinte problémák, de ezeket a fentiek ismeretében már mindenki képes lesz megoldani. E gyakorlatot célszerű lenne minden nap végrehajtani, lehetőleg egy késő esti – közvetlenül az elalvás előtti – időpontban.

Ne feledjük, hogy ahogyan a színskálán a fekete és a fehér között több milliónyi más szín is helyet foglal, s ahogyan a legsötétebb árnyék és a legfényesebb Isteni fény között több milliónyi fokozat létezik, úgy mi emberek is különfélék vagyunk, tehát az ún. IGAZSÁGBÓL többféle is létezhet! Mindig is taszítottak minket azok, kik erőszakos fennhangon, és visszavonhatatlan bizonyossággal hirdették Isteninek mondott „igazságukat”, melynek természetesen semmi köze sem volt az Isteni kinyilatkoztatáshoz. Tehát a fentieket csupán csak egyszerű ajánlásként, s ne kötelezően követendő életmódként fogadják!  weboldal -osero hu –