Történt, hogy Ádám, Éva unszolására megízlelte a tudás fájának tiltott gyümölcsét. Mint tudjuk eredendően ezért halál járt volna, de Urunk megváltoztatta eredeti szándékát, és életben hagyta az első emberpárt. Büntetésül mindkettőjüknek azonnal el kellett hagyniuk teremtésük és eddigi életük színhelyét az Édent, melyet Urunk az Orion csillagöv Al-Niitak nevű csillagán hozott létre. Az Úr úgy döntött, hogy az első emberpár feladata a Föld nevű bolygó benépesítése lesz.
A Föld ebben az időben nem igazán biztosította a megfelelő életkörülményeket az ember számára. Ez idő tájt a Föld saját rezgésszáma 4 Hz volt. Ez a frekvencia nagyon alkalmas a rákos daganatok kifejlődéséhez, azok elburjánzásához, különféle degenerációk létrejöttéhez, de a „normális” élethez egyáltalán nem. Valamint gondot okoztak a Föld akkori lakói is, a fellázadt angyalok kissé félresikerült „teremtményei” az őslények. A mai időkben ezeket a teremtményeket talán őshüllőknek (dinoszaurusz) neveznénk, bár nem mindegyikre pontos ez a kifejezés. Ezek a többnyire hatalmas termetű lények végzetes károkat tudtak okozni egymásban és közvetlen környezetükben is. Mivel ebben az „élettérben” az ember mindössze csak percekig maradhatna életben, Urunk első feladata a megfelelő életkörülmények kialakítása volt. Az embernek más, és közvetlen környezetének is más az optimális rezgésszáma, ezért az Úr elrendelte, hogy saját Mennyei Seregeinek „katonái” az angyalok, hozzanak létre egy olyan „harmonizátort”, mely a Föld rezgésszámát az ember, és annak közvetlen környezetének rezgésszámához optimalizálja. A helyszín kiválasztásánál a stabil „alapok” megléte miatt, a mai Egyiptom gízai fennsíkjára esett a választás.
Ez a „harmonizátor”, a ma már mindenki által jól ismert gízai Nagy Piramis – vagy más néven Kheopsz piramis – lett. A Nagy Piramist tehát az Úr Mennyei Seregének angyalai „építették” a Teremtő útmutatásai szerint, az általa pontosan meghatározott helyre – nem messze a „kőoroszlántól”. Ez a kőoroszlán is, a fellázadt angyalok „teremtménye” volt, és az Oroszlán csillagképet reprezentálta volna. Ma Szfinx-nek nevezzük. Urunk kihasználván ennek létét és helyzetét, mintegy „kőbe írta” a piramis teremtésének időpontját. Az „építés” a helyszínen teremtéssel történt kövenként, rétegenként. A teremtés pontosan egy napig tartott. Tehát nem volt kőfejtés, így szállításra sem volt szükség. Így vált lehetségessé az, hogy a piramis alkotóelemei a kövek, oly precíziós módon lehettek „megmunkálva”, hogy még a mai modern eszközök birtokában is gondot okozna előállításuk a megfelelő mennyiségben, valamint pontosságban.
A piramis egyik feladata a Föld rezgésszámának 7,8 Hz-re való emelése, és azon való stabilizálása volt, mivel ez a frekvencia felel meg a legjobban az ember és közvetlen környezete számára. Jóllehet, ez pár állat és növényfaj kipusztulásához vezetett.
A piramis másik feladata a megfelelő légkör és az a feletti rétegek kialakítása, stabilizálása. Így jött létre és erősödött meg a Föld és az ionoszféra között a legfontosabb védelmet biztosító „eszközünk”, az ózonpajzs.
A piramisban több helyiség, mai nevén „kamra” lett létrehozva. A kamrák a rezonátor szerepét töltötték be, ezért nagyon lényeges volt pontos méretük és elhelyezkedésük. Minden kamra saját alaprezgéssel rendelkezett. A „főkamra” – ma királykamra – felett külön rezonátorkamrák lettek létrehozva. Szerepük az összrezgés intenzitásának maximális felerősítése, stabilizálása. A kamrák átadták a rezgésüket a talajnak, a piramisnak, és a légkörnek. Az így kialakított együttrezgés szolgáltatta az igazi „szívverést”. Az ún. „szellőzőjáratok” két feladatot is kaptak. Egyrészt ugyancsak a rezonátorokhoz tartoztak, mivel így nagyobb felületen tudták a saját maguk által felerősített rezgést átadni a piramisnak, másrészt a nagy hőmérsékletingadozások okozta hőtágulások kiegyenlítését oldották meg.
Ahogyan a piramis hatást gyakorolt a Földre, úgy a Föld is hatást gyakorolt a kozmoszra, a kozmosz pedig visszahatott a Földre. A „Nagy Mű” így működött, és jegyezzük meg, hogy évezredekig nagyon jól működött. Természetesen a Teremtő e feladatot másként, más formában is megvalósíthatta volna, de így akart szeretett teremtményei számára „maradandó” ajándékot adni. A Teremtő, a matematika és a geometria ismereteinek alapjait „rejtette” a Nagy Piramisba.
Az ókori Egyiptomban élő emberek az uralkodóik által kiadott parancsok hatására, szent helynek tartották a piramist, így a piramis és környéke számukra megközelíthetetlen hellyé vált. Az akkori uralkodók így tudták megőrizni saját maguk számára anélkül, hogy valójában ismerték volna a piramis eredeti funkcióit. Az akkori uralkodókat már maga a piramis mérete is lenyűgözte, nem is beszélve a kivitelezés titokzatosságáról.
Az uralkodók szájról-szájra adták át a titkot miszerint: a piramisban varázslatos erők hatnak! Orvosaik, kik a piramis belsejében végezték „értékmegőrző” munkájukat, beszámoltak arról, hogy bronzszikéjük a varázslatos erő hatására önmagától megéleződik. Valamint elmesélték azt is, hogy a mumifikálásra előkészített tetemek belső „berendezései” csodálatos módon épen maradnak, nem indulnak oszlásnak. Az uralkodók érdeklődését igazából ez az utóbbi hír keltette fel, mivel amúgy is erősen foglalkoztatta őket az örökkévalóság. Úgy gondolták, hogy ha hosszabb időt töltenek el a piramisban, akkor ez az erő a részükké válik. Egy-két helyen fel is jegyezték az írnokok, hogy a piramisban töltött kb. egy év után a fáraó csodálatosan megfiatalodva került elő.
Urunk látván, hogy egyre nagyobb veszélyben van a Földi élettér biztonságáért felelő piramis épsége, ezért megkötötte első szerződését az emberrel:
Mennyei Seregeinek angyalaival „segítséget” nyújtott az embereknek még két további piramis (Hafré, Menkauré) megtervezésében és elkészítésében a gízai fennsíkon. A szerződés szerint a Nagy Piramist a továbbiakban „Szent” hellyé nyilvánították, és így a papok kivételével mindenki számára megközelíthetetlenné vált. A továbbiakban a papok feladata lett a piramis állagának és biztonságának felelős megőrzése. Ennek fejében a két további piramist (Hafré, Menkauré) az emberek az akkori uralkodók akarata szerint „szabadon” használhatják, és tanulmányozhatják. A „javaslat” szerint Menkauré piramisát templomként „illik” használni.
Az Úr által és segítségével létrehozott piramis-együttes híven jelképezi a Szentháromságot. A későbbiek során az Úr által tervezett, de kizárólag az Egyiptomi emberek által épített további három piramissal együtt, sikeresen megörökíti az Orion-öv teljes mását itt a Földön. Így teljesedhetett be a kozmosz törvénye:
„Ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van:
és ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van.
Így vihető végbe az egyetlen, csodálatos műve.”
Ahogyan teltek az évezredek, megjelent a „modern” ember, a „kíváncsi” ember, a „meggazdagodni vágyó” ember, a mindenáron „hírnévre vágyó” ember, és meg nem engedhető eszközökkel közösen „vallatni” kezdték a piramisokat. Miután több piramis belsejében is mesés kincseket találtak úgy gondolták, hogy akkor ennek minden piramis esetében így kell lennie.
Nem tudták felfogni, hogy a legnagyobb, a leghatalmasabb piramisban miért nem találtak semmit. Arra gondoltak, hogy az igazi kincsek jól el vannak rejtve különféle titkos kamrákban. Ezért néha a legdurvább eszközöket használták fel a „kutatáshoz”, pl. robbantottak. Ez igen keményen megrongálta a piramist, és ennek hatásaként működésében változás állt be. Már nem tudta eredeti feladatait maradéktalanul ellátni, így környezetünk kezdett megváltozni. Eleinte csak lassan, szinte észrevétlenül. Majd amikor a piramis széthordására került sor, egyre erősebben jelentkeztek a nem megfelelő működés okozta környezeti jelenségek. De hát ki figyelt erre oda? Ki tudott párhuzamot vonni a két jelenség között?
S mintegy végszóra megjelent a „találékony” ember, és dezodorával, robbanómotorjával, műtrágyájával szennyezni kezdte környezetét. Ekkor már katasztrófákban nyilvánult meg a piramis megfelelő működésének hiánya: földrengések, vulkánkitörések, tájfunok, szökőárak kíséretében rohamosan „kopni” kezdett az ózonréteg, s így megszűnt a Föld és az ionoszféra „párbeszéde” is. A Föld auráján megjelentek az első foltok, a Föld „beteggé” vált. De a „találékony” ember ebből mit sem vett észre, vagy ha észre is vette, nem tartotta „fontosnak” a tüneteket, hanem még pár helyen megfúrta, s „vérét” vette a Földnek, majd nagy üzlet reményében más földrészre szállította. A Föld „vére” pedig elborította a tengerek vizét, megmérgezve lakóinak életterét.
*
Az Úr eleinte „szótlanul” tűrte és hagyta, hogy az ember tönkretegye az Ő művét: Had lám, mire mégy nélkülem! – mondá magában. – S látá…
Sok-sok éven keresztül, közben évszázadok, tán ezredek teltek el, megpróbált az Úr az emberhez „szólni”, de annak füléhez sohasem jutott el a „szó”. Ha esetleg el is jutott, nem érezte annak súlyát. Pedig az Úr „igyekezett”: prófétákat, apostolokat küldött. Csodákat tett, sőt egyszer még saját fiát is elküldte, de mindhiába. Az ember tovább „sietett” saját pusztulása felé. Ekkor az Úr megpróbálkozott a büntetéssel. Nem azért mert nem szerette az embereket, sőt! Azért büntetett, mert azt szerette volna elérni, hogy szeretett „gyermekei” biztonságban éljenek. Sajnos az emberek nem ismerték fel, hogy a büntetés honnan származik és azt sem, hogy miért van.
„És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”
Az Úr elgondolkodott tapasztalatain és hosszas töprengés után úgy döntött, hogy ad még egy utolsó esélyt az embereknek. Ad még számukra háromszáz évet, hogy helyrehozhassák meggondolatlan tetteik következményeit, hogy ez alatt az idő alatt megpróbáljanak „emberré” válni, hogy ez alatt az idő alatt a gyűlöletből megértés válhassék, hogy a másság feltételek nélküli elfogadása megtörténhessen.
Mivel a Földnek immár nincs háromszáz év hátra az életéből, így Urunk ismét nekilátott, hogy alkalmassá tegye – egyelőre csak háromszáz évnyire – az emberi élet számára. Mennyei Seregének angyalaival megpróbálta a Nagy Piramis helyreállítását, de hamarosan rá kellett jönnie, hogy sokkal nagyobb a probléma mintsem azt gondolta. Ezen kívül még tartani lehetett attól is, hogy a piramis, az esetleges helyreállítás után ismét veszélybe kerülne. Kutatóknak álcázott emberi sakálok lepnék el, és a tudomány nevében darabokra szednék.
Így Urunk más megoldást keresvén gondolatban eljutott templomaihoz:
– Igen, ez az! Ez lesz a megfelelő! Csak nem szedik szét egy ország összes templomát! Ezekből kell kialakítani azt a „harmonizátort”, mely kb. háromszáz évnyire megoldja az emberiség számára, az általuk még nem kellően átlátott problémákat. A következő lépés a megfelelő helyszín kiválasztása volt. A helyszín kiválasztásánál mindenféleképpen csak Európa jöhetett számításba, „történelmi” egyházai és templomai miatt.
– Stabil alapokra van szükség!
Szemei előtt szépen sorjáztak az országok; először is Anglia, majd miután elvetette Olaszország, de az sem felelt meg. Majd sorra a többiek. De lassan-lassan mindet el kellett vetnie az alapok instabilitása miatt. Lassanként már minden európai ország terítékre került és még mindig nincs jelölt…
Ekkor Urunk szeme elé került egy kis ország, melynek geológiai adottságai látszólag éppen megfeleltek a célnak. Nem volt közömbös az sem, hogy területéhez mérten meglepően sok templommal, javarészt a történelmi egyházak templomaival rendelkezett. A tüzetesebb geológiai, majd éghajlati vizsgálatok megerősítették az előzetes bizalmat.
Most azt vizsgálta meg az Úr, hogy ez az ország hol is helyezkedik el a Föld életterében. Amint kiderült, hogy ennek a kis országnak a területén található a Föld szív-csakrája, az Úr döntött:
– Erre az országra van szükség! Mi is a neve? – Magyarország! – válaszoltak az angyalok kórusban.
Így 2003. január 11.-én, közép-európai idő szerint de. 11 órakor, az Úr Mennyei Seregeinek segítségével ismét hozzálátott a „Nagy Mű” elkészítéséhez.
Első lépésként minden magyarországi templomban és imaházban elvégezték az emberi szervezetre káros sugárzások semlegesítését, majd ezt követően az ülőhelyek alatt pozitív energiát sugárzó felületeket helyeztek el. Tehát nem csak a „történelmi” egyházak templomaiban, hanem MINDEN magyarországi templomban és imaházban elvégezték e műveleteket. Majd a már védelemmel ellátott templomokat és imaházakat egyenként sorra véve megvizsgálták, hogy az érdemi munkára melyik lehet alkalmas, és melyik nem.
Ezt követően az Úr, a „Nagy Mű”-re alkalmas épületek közül kiválasztotta azt az egyet – feltehetően templomot -, melynek az „órajel” szolgáltatása lesz a feladata, és elhelyezte, majd elindította ezt a szinkronizáló órajelet. Soron következő lépésként, azokat a templomokat és imaházakat melyek alkalmasnak bizonyultak a feladatra, közös egyetértésben becsatolták a „Nagy Mű”-be.
A munkát 2003. január 12.-én, közép-európai idő szerint de. 11 órakor fejezték be. Tehát ismét pontosan 24 órára volt szükségük ahhoz, hogy az emberi élet még háromszáz évig fennmaradhasson.
*
A „Nagy Mű” hatásaként háromszáz évnyi időtartamra stabilizálódik a Föld saját rezgése 7,8 Hz-en. Stabilizálódik, illetve fokozatosan visszaáll a Föld forgási sebessége az „eredeti” sebességére, ettől ismét „helyre billen” az időjárás, így ismét örülhetünk majd az évszakoknak. Létrejön a Föld és az ionoszféra között a „párbeszéd”, így az ózonpajzs teljes értékűvé válik.
Mivel a „harmonizátor” számára stabil alap szükséges, így Magyarország „alapjai” fokozatosan megváltoznak; stabilabbá válnak. Ez azt is jelenti, hogy idővel teljesen megszűnnek az eddig is csak ritkán jelentkező földmozgások. Viszont ez által a Föld többi országában eleinte sűrűbben lehet számítani váratlan eseményekre.
A Föld aurája lassan-lassan feltöltődik, és mindhét rétege az egészséget sugározza.
Urunk utasításai szerint megszámláltuk és most közreadjuk, hogy a „Nagy Mű”-be: 2 867 templom, és 877 imaház lett becsatolva. A becsatolt templomok és imaházak mindegyike igen erős, de mindegyikük külön-külön speciális gyógyító sugárzással rendelkezik. Így vannak olyanok melyek, pl. a mozgásszervi betegségek, vannak olyanok, melyek a szív és érrendszeri betegségek, de vannak olyanok is, melyek az idegrendszeri megbetegedések gyógyulásához biztosítanak energiát.
Eddig tartott Urunk üzenete. Ne feledjük, hogy nem életet, hanem csak háromszáz évnyi haladékot nyertünk! Csak rajtunk áll, hogy hogyan élünk a felkínált lehetőséggel. Ha nem használjuk ki hasznosan, úgy az, az emberiség pusztulását jelenti: mind fizikai, mind lelki valónk megszűnik.
Békéscsaba, 2003. január. – weboldal -osero.hu-