Táplálkozás

A különféle médiákban nagyon sok „okos”, tudományosan megkonstruált, s ezért tudományosnak nyilvánított, és egyben az egyetlen lehetséges „igazságnak” kikiáltott véleménnyel találkozhatunk az ember ajánlott táplálkozási szokásait illetően. Pontosítva; az embernek a mindenevő, a húsevő, illetve a növényevő voltával kapcsolatban. E tudományos állásfoglalások „természetesen” homlokegyenest ellentmondhatnak egymásnak, hisz e tudományos eredmények hirdetőit más és más érdekek vezérlik.

Mi úgy gondoljuk, hogy e vitatott témáról is – mint bármi másról – könnyen megszerezhetjük a megfelelő tapasztalatokat, megérthetjük az összefüggéseket, levonhatjuk a konzekvenciákat, ha megfigyeljük a természet „működését”. Talán vizsgáljuk meg az állatvilág e jellemző egyedeinek szokásait!

Kezdjük talán a sort a húsevőkkel! Hatalmas testi erővel, s kiemelkedő gyorsasággal (oroszlán, gepárd, párduc, farkas, róka, stb.) rendelkeznek. Gyakorlatilag a saját testsúlyuk többszörösével rendelkező egyedeket is képesek maguk alá gyűrni. Viszont meglepően hamar kifáradnak. Ha valamilyen oknál fogva nem sikerül az első támadási rohamuk, akkor az áldozat nagy valószínűséggel megmenekül, s ők éhen maradnak, ugyanis e húsevők képtelenek a „hosszútávfutásra”. A fentiekből azt az igaznak látszó következtetést vonhatjuk le, hogy a húsevők nagy testi erővel, de lényegesen szerényebb állóképességgel rendelkeznek!

A növényevők (bivaly, gnú, zebra, ló, stb.) mint ahogyan már a fentiekben is láthattuk, a húsevőknél mérsékeltebb testi erővel és gyorsasággal rendelkeznek, de e mérsékeltnek azért egyáltalán nem nevezhető képességeiket hihetetlen hosszú távon képesek megtartani, egyenletes teljesítményt nyújtva. Gondoljunk csak pl. a lóra! Akár cipeli (nyereg), akár vonja (kocsi) a terhet, képes ezt egész álltó nap megtenni. A fentiekből azt az igaznak látszó következtetést vonhatjuk le, hogy adott esetben akár szimpatikusabb is lehet az ember számára a növényevő életmód a húsevéssel szemben?!

S végül a mindenevők (grizzly medve, majmok, stb.) közül talán a legközismertebb a grizzly (kodiak) medve tulajdonsága. Mérhetetlen ereje, és talán még ennél is nagyobb kitartása miatt, élőhelyén gyakorlatilag nincs ellenfele, s képes naponta akár 50-70 mérföldet is folyamatosan „kocogni”. E mindenevősége miatt a „jég hátán” is képes jól megélni, hisz a gyökereken, a bogyókon, a bogarakon, illetve bármilyen elejtett állaton keresztül a halig (lazac) terjedhet az „étlap”. De egyáltalán nem szégyenkezhetnek a majmok sem. Termetükhöz (tömegükhöz) képest hihetetlenül nagy testi erővel, és szinte végtelen kitartással (állóképességgel) rendelkeznek. A fentiekből azt az igaznak látszó következtetést vonhatjuk le, hogy akár ez lehetne az ember számára az egyetlen, az „igazi” táplálkozási mód?!

Gondoljuk csak végig eddigi tapasztalatainkat! Minden egyes felsorolt esetben találhattunk valami szimpatikust, valami „nekünk valót”! De ne feledjük, hogy a fenti sorok nem azért íródtak, hogy számunkra követendő például szolgáljanak, hanem mindössze az volt e sorok célja, hogy rávilágítson a természet adta étkezési módok következményeire-, velejáróira. Bármennyire is szimpatikus lenne, pl. az oroszlán számára a mindenevőséggel járó adottság, soha sem fog ezen okból legelészni, de bogarászni sem. Ő húsevő annak minden előnyével és hátrányával együtt, és az is marad! Ő „tudja”, hogy saját „árnyékát” még Ő sem lépheti át! De talán immár időszerű lesz a továbbiakban az emberrel foglalkoznunk!

Tudomásunk szerint Urunk az Éden-kert ez irányú adottságai miatt nem növényevőnek, hanem alapvetően mag- és gyümölcsevőnek teremtette az embert.

„[1 Móz. 1,29] És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.” 

De az ember paradicsomból való kiűzetése, majd a Föld nevű bolygóra kerülése óta napjainkig, azért történt egy-két olyan dolog – mint pl. az Özönvíz -, mely gyökeresen megváltoztatta egyes embercsoportok táplálkozási lehetőségeit, szokásait. Iránymutatóként és mindenekelőtt, talán álljon itt Urunk Özönvíz utáni – az óta sem módosított – egyértelmű „ajánlása”.

„[1 Móz 9,2] És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott”.

„[1 Móz 9,3] Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelül; a mint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat.”

Úgy gondoljuk, hogy a fenti ajánlás elég egyértelműen meghatározhatja az ember táplálkozási hovatartozását! De ettől függetlenül talán tekintsük át az ezt követő időszakok szokásait, lehetőségeit.

Az ember – természetéből adódóan – társas lény, és éppen ez okból szereti – szeretné – társait megválogatni. Az e válogatás eredményeként – s főként Urunk beavatkozásaiként; lásd, pl. Bábel [1 Móz 11,1 – 11,9] -, kialakult csoportok – ha úgy tetszik törzsek, később nemzetségek -, egymástól függetlenül alakították ki helyi szokásrendjüket, és ezen belül táplálkozási szokásaikat – szabályaikat -, melyek természetesen szorosan kapcsolódtak a mindennapi életvitelükhöz, főként azok lehetőségeihez. Pl. a vadászó életmóddal együtt járt a hús fő étekként való felhasználása. Így a földműveléssel foglalkozók a növényi eredetű táplálékot részesítették előnyben, míg a nomád életmódot folytatók gyakorlatilag megmaradtak mindenevőknek, mivel az általuk tenyésztett állatok húsát, a tenyésztett állatok által szolgáltatott termékeket (tojás, tejtermék, stb.), valamint a természetben fellelhető gyümölcsöket fogyasztották. De természetesen a mindenevő közös múltnak köszönhetően itt is, és ott is előfordultak átfedések, s ez így volt (van) rendjén. Viszont a materialista és a darwini világnézetet vallók természetesen azonnal tiltakozásukat fejeznék ki e fejtegetést hallván: „Az ember alapjaiban véve növényevő! Ezt bizonyítja fogazata is, melyből teljes mértékben hiányoznak a húsevőkre jellemző tépőfogak!”

Talán nem ártana egy picit vitába szállni ezen állítással! Az való igaz, hogy az ember fogazatából hiányoznak a tépőfogak, ámbár azt azért senki sem tagadhatja, hogy a tépőfog helyén található szemfog valójában nagyon is hasonlít egy csökevényes tépőfogra. Nem? Továbbá ne feledjük, hogy az ember – ha már valóban ember volt -, akkor a táplálékát képező húst nem a puszta (tépő)fogával és a puszta kezével, hanem leginkább különféle eszközök (pl. fegyverek) használatával szerezte, tehát ebben az esetben sem volt szüksége a tépőfogakra. Továbbá, ha már valójában is ember az ember, általában nem fogyasztja a húst csak úgy nyersen. De még ha nyersen is fogyasztaná, már olyan eszközök vannak birtokában (pl. kés), melynek használata ismét teljes mértékben feleslegessé teszi a tépőfogat. Az ember azért általában megsüti vagy megfőzi a húst, így annak elfogyasztásához egyáltalán nincs szüksége tépőfogra! Végül azért nem ártana a darwini elmélet képviselőit sem elgondolkodtatni: Ők nagy vonalakban azt állítják, hogy az ember és a majom, egy közös őstől származik. Vegyük alapul a csimpánzokat, mivel a darwini tudósok azt állítják, hogy e lények genetikai lenyomata 98%-ban megegyezik az emberével. Ha a csimpánzok viselkedését, illetve életmódját kutatva megnézünk egy-két ezekkel kapcsolatos természetfilmet, akkor tapasztalhatjuk, hogy e majmok igen csak szeretik, s roppant nagy becsben tartják a húsnak minden fajtáját, sőt a szabad természetben élők pedig teljesen szervezett módon, eredményes vadászatokat is folytatnak akár saját fajtársuk ellen is. Feltehetően nem tudják (nem hallottak -olvastak a darwini elméletről), hogy ezt nem volna szabad tenniük, mivel nincsenek tépőfogaik, így darwini tudósaink szerint ők növényevők, s ugye a növényevők ilyet nem tehetnének!

Mindezek dacára senki se gondolja azt, hogy mi kizárólagosan a húsevés – vagy kizárólagosan a húsmentes táplálkozás – egészséges voltát hirdetnénk! Szándékaink szerint mi mindössze megpróbáljuk egy-két ellentmondásra felhívni a figyelmet, s egy-két táplálkozási ötlet ismertetésével egészségesebbé tenni olvasóink életét. De talán térjünk vissza az eredeti témánkhoz!

Miután az így kialakult csoportok – közös nyelv híján (Bábel) – nem igazán keveredhettek egymással, eltávolodásuk eredményeként más és más embertípus alakult ki, melyek mássága – a más nyelvhasználaton kívül – az akkori ember számára elsősorban az étkezési szokásokban nyilvánult meg. Ma már tudjuk, hogy az étkezési szokásokon kívül kialakult még egy nagyon jelentős különbség is, ez pedig a közösséget egyértelműen meghatározó vércsoport. Még ma is megfigyelhető, és statisztikailag egyszerűen bizonyítható (Vérellátó Állomások adatai alapján), hogy egy-egy kisebb – zártabb – közösségben nagy valószínűséggel, megegyező vércsoportú egyedeket találunk. Ha elfogadjuk, hogy a közösség és annak életmódja hatással van az egyedek vércsoportjára, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a vércsoportból visszavezethető, azaz meghatározható az egyed javasolható életvitele, ezen belül a követendő táplálkozási szokásai, melyet egészsége érdekében folytatnia ajánlatos.

 

Táplálkozási ajánlataink:

1. Vércsoport alapján
2. A fizikai test újra építésével
3. Életmód változtatással
4. Ételajánlatok

 

Vércsoport alapján

E ajánlott táplálkozási mód lényege az, hogy a helyes táplálék-összetételt az illető vércsoportjától teszi függővé. Vércsoportjaink („A”, „B”, „0”, „AB”) a vörösvérsejtjeink felületén megtalálható vércsoport-antigénről kapták e meghatározó nevüket. Az antigének mintegy az egyedre jellemező azonosító jel-rendszerként működnek. A szervezetbe kerülő legtöbb testidegen anyagot – idegen antigént – az immunrendszer felismeri, és igyekszik azt eltávolítani – hisz végeredményben ez az immunrendszer egyik feladata -, a problémát a bennmaradó néhány százalék okozza. E néhány százalék közé tartoznak, a vércsoport számára nem megfelelő táplálékok egyes molekulái, a lektinek.

Ezen ismeretekből kiindulva hamar beláthatjuk, hogy szervezetünk még élénken emlékezhet az őseink vércsoportja által előnyben részesített élelmiszerekre. Más egyéb, de a vércsoportokkal kapcsolatos kutatások eredményeként azt is megállapították, hogy az egyén vércsoportjából egyértelműen következtetni lehet arra is, hogy az illető egyén mely betegségekre fogékonyabb az átlagnál, sőt azt is, hogy formában maradásának érdekében melyek számára a legmegfelelőbb mozgásformák. Következésképp, ha a vércsoportunk kívánalmainak megfelelően táplálkozunk és mozgunk, akkor jobbá válik tápanyag-felhasználásunk, bizonyos – eddig állandóan visszaköszönő – betegségeket képesek leszünk elkerülni, és közérzetünk is érezhetően pozitív irányban változik meg. Vegyük észre, hogy a sokkal hatékonyabb tápanyag-felhasználás okán, e táplálkozási mód végeredményben felfogható egy igen hatásos, és az elfogyasztott élelmiszerek mennyiségét figyelembe véve, élelmiszertakarékos életmódnak is.

Ha lentebb áttekintjük a különböző vércsoportok ajánlásait, néhány olvasónk azt tapasztalhatja, hogy személyük vonatkozásában nem minden megállapítás helyénvaló, azaz a lentebb megfogalmazott kitételek mintha rájuk nem vonatkoznának. Ebben az esetben mindössze arról van szó, hogy ezek a személyek eddigi életükben nem ezen ajánlások szerint éltek, tehát e felsorolt és vonatkoztatott jegyek a más életviteli, és az ugyancsak más táplálkozási mód miatt, ki sem alakulhattak bennük. E megállapítás azonban koránt sem azt jelenti, hogy az illetőnek most azonnal változtatnia kellene eddigi táplálkozási szokásain. Annál is inkább nem, mivel ezek a hirtelen váltások nagyon keményen igénybe veszik a szervezetet, s egyáltalán nem biztos, hogy meg is hozzák a várt eredményt. Így pl. egyáltalán nem tudunk egyetérteni azzal, ki minden átmenet nélkül – esetleg ezen írás hatására – áttérne a hús fogyasztására, holott életének utóbbi szakaszában egyáltalán nem fogyasztotta azt. De természetesen azzal sem tudunk egyetérteni, ha valaki egyik pillanatról a másikra kizárólag csak növényi eredetű táplálékot vesz magához, holott ez idáig fogyasztott húst is. Ha e váltások valamelyikét drasztikusan teszi meg, szinte biztos, hogy rövid időn belül emésztési- és anyagcsere problémákkal fog küszködni. Tehát mindenféleképpen kerüljük a hirtelen, s a drasztikus étrendváltoztatásokat. Nem is beszélve arról, hogy ha nem okoz(ott) különösebb egészségügyi problémát eddigi étrendünk, akkor az étrendváltoztatás egyáltalán nem lehet indokolt. Ha viszont a változtatás indokolttá válik, akkor a váltás csak nagyon fokozatosan történjen meg, hogy legyen ideje szervezetünknek alkalmazkodni.

Továbbá – csupán az első észrevétele alapján – senki se gondolja azt, hogy ezen ajánlások egy szegényes és egyoldalú táplálkozást kínálnak, ugyanis nem arról van szó, hogy csupán csak a felsorolt (javasolt) ételek fogyaszthatók, hanem arról, hogy e javaslatok mindössze példa értékűek. Tehát egyáltalán nem azt jelenti, hogy csak a felsorolt étkek lennének fogyaszthatók, hanem szándékaink szerint mindössze a figyelmet irányítottuk ezen ételekre, mint legfőbb javaslatokra. Viszont azok, kik valóban magukra ismernek a jellemzésekben, azoknak az „egyáltalán nem fogyaszthatókat” valóban nem kéne elfogyasztaniuk, s a „kerülendőket” sem ártana levenni a mindennapi választékból. De ezt mindenki kitapasztalhatja saját testének visszahatásaiból. Leegyszerűsítve itt is igaz, hogy: ami nem tiltott, azt szabad! Nos akkor lássuk, hogy a különböző vércsoportok kívánalmainak mely táplálékok és mozgásfajták felelnek meg a legjobban.

 „0”-s vércsoport 

A „Vadász”. Erős, bízik önmagában, vezető típus. A legősibb valamennyi közül, a „vadászok korából” származik! Közép-európai szinten majd ez a leggyakoribb (40-45%), s ez vált ismertté legelőször az összes többi közül. Őseik főként hússal táplálkoztak, s ez a kiváltképpen erős immun- és emésztőrendszernek köszönhetően elégségesnek bizonyult mindenfajta túléléshez. A nullás vércsoportúak kiemelkedően sok gyomorsavval rendelkeznek, így kiválóan tudják hasznosítani a húsfélék minden változatát.

Tulajdonságok: erős immun- és emésztőrendszer, a fertőzések elleni természetes védelem megléte, jó és gyors anyagcsere. Intolerancia az új étrenddel és az új környezeti feltételekkel szemben.

Hajlam: véralvadási zavarok, gyulladásos betegségek, ízületi gyulladás, pajzsmirigy csökkent működése, fekély, allergia. Hajlamaik ellensúlyozása érdekében szükséges a folyamatos B és K-vitamin, a kalcium és a jód bevitele- pótlása.

Ajánlott étrend: magas fehérjetartalommal rendelkező ételek, mindenféle húsok. Ajánlott húsok: vörös húsok, hal, máj, a tenger „gyümölcsei” (rák, garnéla, lazac, homár stb.). Ajánlott gyümölcsök, zöldségek: brokkoli, paradicsom, spenót, kelkáposzta, petrezselyem, hagymafélék, szilva, füge, édesgyökér, moszatok.

Semlegesek: a gabonafélék, a bab, a hüvelyesek, szója, banán, körte.

Kerülendők: a búzából készült ételek, a tejtermékek, a káposzta, karfiol, kelbimbó, mustár, mogyoró, narancs, avokádó.

Egyáltalán nem fogyasztható: sertéshús (sonka, szalonna).

Mozgás: intenzív mozgások, pl.: aerobic, terepfutás, különféle kontakt sportok.

 „A” vércsoport

A „Földműves”. Megfontolt, együttműködő, precíz, érzékeny. Ők az ún. mezőgazdálkodók, akiknek főként növényi táplálékra van szükségük. Ők képviselik a fejlődés következő lépcsőfokát. Az Ő vércsoportjuk a leggyakoribb (kb. 48-52%) Közép-Európában. A nullásnál alkalmasabbnak bizonyultak egyes fertőzések leküzdésében. Az emésztőrendszerük elsősorban és főként növényi fehérjékkel (zöldséggel, gabonával) való táplálkozásra rendezkedett be. A folyók, tavak, tengerek sok hallal, valamint a tenger gyümölcseivel látták el őket.

Tulajdonságok: jól alkalmazkodnak a megváltozott étrendhez és az új környezeti feltételekhez. Immunrendszerük megőrzi, és jól hasznosítja a tápanyagokat. Érzékeny emésztőrendszer.

Hajlam: szívbetegségek, vérszegénység, máj- és epebetegségek, cukorbetegség, daganatos elváltozások. Hajlamaik ellensúlyozása érdekében szükséges a folyamatos B12, C, E-vitamin bevitele- pótlása, valamint folsav, galagonya, echinacea, máriatövis, kvercetin teák fogyasztása.

Ajánlott étrend: alapvetően növényevő, brokkoli, cikória, karalábé, tofu, tengeri halak, gabonafélék, bab, hüvelyesek, növényi olajak, gyümölcsök: ananász, sárgabarack, cseresznye, meggy, szója.

Semlegesek: rizs, pattogatott kukorica, mogyoró, búzakenyér, joghurt, író.

Kerülendők: a húsok minden fajtája, tejtermékek, búza, paprika, paradicsom, banán, mangó, limabab.

Egyáltalán nem fogyasztható: vadhús.

Mozgás: a kifejezetten nyugodt sportok; kocogás, jóga, tai chi, stb.

 „B” vércsoport

A „Nomád”. Alapvetően nemcsak húst és tejtermékeket, hanem minden ehetőt elfogyasztanak, amit csak a természet kínált számukra. Gyakorlatilag „igazi mindenevők”. Rugalmas, kreatív, kiegyensúlyozott. A Közép-európaiak mintegy 8-10%-a tartozik közéjük.

Tulajdonságok: erős immunrendszer, sokoldalú alkalmazkodás az étrendhez és az új környezeti feltételekhez, kiegyensúlyozott idegrendszer. Fokozottan fogékonyak az autóimmun betegségekre és a ritka vírusfertőzésekre.

Hajlam: cukorbetegség, krónikus fáradtság, autóimmun betegségek, sclerosis multiplex, lupus. Hajlamaik ellensúlyozása érdekében szükséges a folyamatos magnézium bevitele- pótlása, valamint édesgyökér, ginkgo és lecitin fogyasztása.

Ajánlott étrend: étkezésük a legváltozatosabb, kiegyensúlyozott vegyes étrend. „Igazi mindenevők”. Húsok (csirke NEM), javasolt a vadhús, máj, tejtermékek, gabonafélék, bab, hüvelyesek, zöldségek, gyümölcsök, tojás, olíva-olaj, édesgyökér.

Semlegesek: dinnye, körte, sárgabarack, alma, mandula, parmezán, camembert, ponty, pulyka, hering.

Kerülendők: kukorica, lencse, mogyoró, szezámmag, hajdina, búza.

Egyáltalán nem fogyasztható: csirkehús, a tenger „gyümölcsei” (rák, garnéla, lazac, homár stb.)

Mozgás: mérsékelt, pl.: gyaloglás, kímélő kocogás, kerékpározás, tenisz, úszás.

„AB” vércsoport

A „Rejtélyes”. Titokzatos, ritka, karizmatikus, a kb. 3-5%-os arányával a legkisebb létszámban fordul elő térségünkben. Ők a legritkább típus. E vércsoport tulajdonosa általában érzékeny immun- és emésztési rendszerrel rendelkezik.

Tulajdonságok: jól alkalmazkodik a modern körülményekhez, immunrendszere rendkívül toleráns, de nem erős. Gyakorlatilag egyesíti az „A” és a „B” vércsoport előnyeit. Az érzékeny emésztőrendszer, a túlzottan toleráns immunrendszer nyitott lehet a fertőzésekre.

Hajlam: szívbetegségek, vérszegénység, az emésztőrendszer megbetegedései, daganatos elváltozások. Hajlamaik ellensúlyozása érdekében szükséges a folyamatos C-vitamin bevitele- pótlása, valamint galagonya, macskagyökér, kvercetin, máriatövis teák fogyasztása.

Ajánlott étrend: vegyes étrend ajánlott; naponta többször, de kis mennyiséget fogyasszon. Húsok (főleg halak), tofu, tejtermékek, leveles zöldségek, moszatok, paradicsom, ananász, gabonafélék, bab.

Semleges: alma, barack, gomba, ementáli, edámi sajt.

Kerülendők: vörös húsok, bab, kukorica, magvak, hajdina.

Egyáltalán nem fogyasztható: zsíros tejtermékek, vaj, sajt.

Mozgás: nyugodt, mérsékelt testmozgással kombinálva; kocogás, jóga, tai chi, gyaloglás, kerékpározás, tenisz.

Úgy gondoljuk, hogy e fenti iránymutatás híven kifejezheti az ember ez irányú elrendeltetését. E gondolatokból táplálkozva egészségesebbek, kiegyensúlyozottabbak, s talán ez által hosszabb életűek is lehetünk e földön. A fenti iránymutatáson túl és továbbá; véleményünk és tapasztalataink szerint Isten azért adta „kezünkbe” – bízta ránk – az élvezetek (végeredményben a táplálkozás is az) gyakorlásának lehetőségét, hogy éljünk velük, de semmiképpen se éljünk vissza azokkal. Végeredményben a mindenben való mértékletesség elvének gyakorlatban való következetes betartásával – és önmagára való folyamatos figyeléssel -, mindenki kialakíthatja azt a számára legegészségesebb étrendet, melyre szervezetének szüksége van, hisz szervezete minden esetben jelzi, ha számára nem megfelelő táplálékkal találkozik. A szervezete által nem megfelelőnek bizonyult táplálék végleges elhagyásával – esetleg egy másikkal való helyettesítéssel – megoldhatja mindennemű, a nem megfelelő étrend által okozott problémáit, s kialakíthatja a szervezete számára legmegfelelőbb étrendi szokásait. De mindazonáltal nem gondolnánk azt, hogy teljesen felesleges lenne beszélnünk arról, hogy a fogyasztható táplálékok típusának megbeszélése után, ne ejtsünk még egy-két szót magáról az étkezésről, valamint az elfogyasztott táplálék további sorsát döntően meghatározó gondolatainkról.

Egészségünk megóvása érdekében tett táplálkozási erőfeszítéseink (saját, egyéni étrend összeállítása) önmagukban mit sem érnek, ha nem társulnak hozzájuk megfelelő étkezési szokások, melynek egyik szerves része lehet, pl. a teríték. Mindenki tudja, hisz volt rá módja, hogy megtapasztalja – pl. közétkeztetés, ahol az emberfia csak gyorsan „belapátolja” az ételt, s már rohan is tovább -, hogy ugyanaz az étel másfajta környezetben (más tálalásban) sokkal jobban esik, azaz szívesebben fogyasztjuk el. Ha megfigyelték, a megfelelő tálalás és az ízlésünknek megfelelő étel fogyasztása esetén, sokkal lassabban fogyasztjuk az ételt, jobban megrágjuk, ízlelgetjük, próbálunk egyre több ízt felfedezni benne. Ilyenkor valójában élvezzük is az étkezést, s ez így van jól. Ennek köszönhetően a szívesebben fogyasztott étel hasznosítása sokkal tökéletesebb, mint a nem szívesen vagy esetleg undorral elfogyasztott ételé. Ebből következően a megfelelő módon tálalt ételből kevesebb is elegendő lehet. Erre túlsúlyprobléma esetén nem árt odafigyelni! Természetesen a túlsúlyprobléma megléte, és a fentiek ismeretében nem a teríték teljes hiánya, hanem inkább a szép teríték, és a kisebb adag étel fogyasztása jelentheti az igazi megoldást. Úgy gondoljuk, hogy mindebből egyértelműen látható, hogy a látvány mellett – okán – bőven szerepet játszanak gondolataink is. Ha szép környezetben, megfelelő tálalásban, ínycsiklandozó ételeket fogyasztunk, akkor bizony nagyon nehéz – de korántsem lehetetlen – mértéket tartanunk.

Ahhoz, hogy megfelelő módon szabályozhassuk étvágyunkat, pontosan tudnunk szükséges az aktuális étkezés minden fogásáról, hogy még időben és megfelelő módon „tervezhessük” esetleges kedvenc, illetve nem igazán kedvenc ételeink fogyasztási sorrendjét és nem utolsósorban azok elfogyasztandó mennyiségét. Sok háziasszony az étkezés előtt – és közben is – egy-két fogást szeret meglepetésként eltitkolni, majd amikor már mindenki „degeszre” ette magát, mint egy varázsló előveszi a meglepetés(eke)t, s roppant módon megsértődik azon, ha a vendégek csak ímmel-ámmal fogyasztják eddig titokban tartott finomságait. Lehet, hogy kissé furcsának, illetve nevetségesnek tartják e tervezést, de többek között attól vagyunk gondolkodó lények, hogy képesek vagyunk a tervezésre is. Tehát ne tartsuk azt illetlennek – sőt tartsuk számunkra is követendőnek -, ha valaki nem óhajt fogyasztani egy vagy két fogásból! Tartsuk tiszteletben ízlésvilágát, illetve mértéktartását! Az undorral elfogyasztott étel MÉREG a szervezetnek! Ne akarjuk felebarátunkat mindenáron megmérgezni! Mi pedig merjük a számunkra teljesen ismeretlen ételt megkóstolni (nagyon kis adagot kiszedni, ha szükséges akár többször is), s nagyobb mennyiséget csak akkor fogyasztani belőle, ha az számunkra is megfelelőnek bizonyult! Merjük visszautasítani – természetesen udvarias formában -, a számunkra nem megfelelő vagy már mennyiségileg túl soknak bizonyuló fogásokat -italokat, hisz semmiféle írott vagy íratlan, esetleg helyileg kialakított étkezési szokás betartása sem indokolhatja az esetleges megbetegedéseket.

Véleményünk szerint a túltápláltság főbb okai lehetnek; hogy általában azért eszünk, mert itt van az ideje vagy, mert úgy illik (társaság) vagy, csak egyszerűen unaloműzőként, pótcselekvésként vagy, csak egyszerűen nem tudunk a megfelelő pillanatban határt szabni torkosságunknak. Ez utóbbit – kicsit szépítve – úgy is mondhatnánk, hogy nem tudunk ellenállni a finom falatok csábításának. Ki-ki értse egyéniségének megfelelően! Emlékszem egy közeli ismerősöm panaszára, ki állítása szerint alig-alig evett valamit, s ennek ellenére súlya folyamatosan gyarapodott. Egy közös étkezés alkalmával meggyőződhettem róla, hogy valóban – sőt túlzottan – mértéktartó. Elgondolkodtam, majd azt javasoltam, hogy vezessen egy olyan fogyasztási naplót, melyben pontosan leírja, hogy naponta mit is fogyaszt el. De minden legyen ám benne! Megkértem a családtagokat, hogy segítsenek neki abban – „feledékenység” -, hogy a napló híven mutassa az általa naponta elfogyasztott ételek, illetve italok pontos mennyiségét. Ilyen „segítők” birtokában mindössze pár napig volt szükség a naplóra, ugyanis e pár nap alatt egyértelműen kiderült, hogy nem a főétkezésekkel van a gond, hanem a főétkezések szünetében megejtett – gyakorlatilag folyamatos -, és egyáltalán nem mértéktartó nassolások okozzák súlyproblémáját!

Végeredményben nagyon egyszerűen összefoglalhatjuk az általunk jónak és egészségesnek tartott táplálkozás aranyszabályait.

1. Ha ez rajtunk múlik, akkor az ételeket képviselő nyersanyagok beszerzési forrásait kellő körültekintéssel válasszuk meg.
2. Csak akkor vegyünk magunkhoz táplálékot, ha valóban éhesek vagyunk! Sokan hajlamosak éhségként megélni a „valamit ennék” című tétovaságot.
3. Ha a fenti jellemzésben magunkra ismertünk, étkezzünk vércsoportunknak megfelelően, de ne feledjük, hogy ami nem tilos, azt szabad! Kísérletezzünk! Ha nem jött be, akkor felejtsük el!
4. Szánjunk megfelelő mennyiségű időt az étkezésre! Számszerűen egyáltalán nem meghatározható a „megfelelő mennyiségű” idő! A lényeg, hogy MINDENRE jusson elegendő idő! Ne érezze senki sürgetve magát.
5. Biztosítsunk megfelelő küllemű és méretű teret az étkezésekhez! Ne feledjük, hogy a szépen megterített asztal – amely körül (mellett) minden étkező kényelmesen elfér – amellett, hogy ízléses, biztosítja az ott étkezők lelki egyensúlyát is.
6. Tervezzük meg étkezésünket! Így az étkezés teljes ideje alatt megfelelően szinten tartható íz-világi érdeklődésünk.
7. Kis adagokat szedjünk, s ha szükséges akár többször is! Lassan, jól megrágva, ízlelgetve fogyasszuk el az ételt!
8. Merjük visszautasítani a számunkra nem megfelelő ételt -italt, illetve mindenből a számunkra már feleslegesnek bizonyuló többletet.
9. S talán a legnehezebb: ha már nem érzünk éhséget, azonnal fejezzük be az étkezést! De ha ez nem minden esetben végrehajtható, akkor legalább ne együk minden alkalommal degeszre magunkat! S ugyanez vonatkozik az italok túlfogyasztására is!
10. Megkérdőjelezhetik, de pontosan ide, az egészséges táplálkozás elemeihez tartozik a megfelelő és rendszeresen gyakorolt légzés (lásd később), valamint a személyre szabott rendszeres mozgás (lásd feljebb a vércsoport-ismertetés mozgásajánlataiban) is.

A fizikai test „újraépítése”

Mint bizonyára mindenki tudja; egy bizonyos életkort megélve a nem kellő mértékben odafigyelő, a nem megfelelően körültekintő táplálkozási szokásaink, valamint a megélt évek következményeként testünkben vészesen felhalmozódhatnak, leülepedhetnek és megkövesedhetnek a nemkívánatos salak és méreganyagok. Véleményünk és eddigi tapasztalataink szerint e nemkívánatos anyagok „jótékony” hatásának és mozgásszegény életmódunknak köszönhetően előbb vagy utóbb kötelezően megjelenik – legelső figyelmeztetésként – az „úszógumi”, majd később a teljes mértékben kezelhetetlenné váló súlyprobléma, melyet különféle egészségi problémák sorozata követhet. Nem lehet tudni az okát, de napjainkra már teljes mértékben elfogadottá vált – és nem csak nálunk, hanem mindenütt a világon -, hogy ha valaki középkorú, akkor annak szinte kötelezően „kissé” molettnek kell lennie. E külső jegyeket sajnos törvényszerűen követnie kell a különféle egészségi problémáknak, mint pl. a magas vérnyomás, a vér magas zsírtartalma, a magas koleszterinszint, a mozgáskészség és a teljesítőképesség rohamos csökkenése, stb. Ha nem fordítunk kellő időben kellő figyelmet szervezetünk állapotára, akkor ez az elsalakosodás egy negatív visszacsatolásként működő, ezért önmagát erősítő permanens folyamattá válhat. A fentiek okán könnyen belátható, hogy …

• a már felgyülemlett káros anyagok miatt nem működhet megfelelően a salakanyaggal leterhelt szervezet;
• a nem megfelelő működés miatt a szervezet képtelen teljes mértékben hasznosítani az étkezések során bevitt újabb – általában túlzott mennyiségű – tápanyagot;
• a nem hasznosított tápanyagok egy része ismét salakanyagként rakódik le, tovább növelve a már meglévő (lerakódott) káros anyagok mennyiségét;
• az ismételt lerakódás tovább csökkenti a szervezet működőképességének már eddig is igen mérsékelt hatékonyságát;
• az azonnali drasztikus beavatkozás nélkül mi is lehet a végeredmény!

De ne feledjük: SOHA SEM KÉSŐ! Bizonyos mértékű pozitív javulásra MINDEN esetben számíthatunk! Miért tartja azt természetesnek gyakorlatilag mindenki, hogy egy bizonyos kor után már elfogadható állapot a magas vérnyomás, hogy egy bizonyos kor után már „természetes” dolog a rendszeres gyógyszerszedés, hogy egy bizonyos kor után már csak az orvosi ellátás közvetlen közelében lehet biztonságosan élni, és miért tartjuk „természetesnek” pl. azt is, ha egy nyugdíjas gyakorlatilag a tejes nyugdíját gyógyszerekre költi? Nem az egészségnek kellene az „alapállapot”-nak – a természetesnek – lennie?

Napjainkra már természetesen sokan felismerték rohanó életük-, életmódjuk káros voltának „eredményességét”, s különféle (erobic)tanfolyamokon, és más egyéb csoportfoglalkozásokon – esetleg magánúton – igyekeznek megszabadulni súlyfeleslegüktől elfeledkezve arról, hogy nem kimondottan súlyfeleslegük az oka kialakult egészségi állapotuknak, hanem az is „mindössze csak” következménye önpusztító életmódjuknak. Ezért e „súlycsökkentő” foglalkozások igazából nem is oldhatják meg az eredeti problémát, hisz eredetileg sem ezt vállalták fel. E fogyasztó foglalkozásokon az igen intenzív mozgás adta lehetőségeket használják ki, mely természetesen kisebb mértékű méregtelenítést is végezhet – ha megfelelő mennyiségű a folyadékbevitel -, de elsődleges céljuk minden esetben a súlycsökkentés. Nem is beszélve arról, hogy egy hosszú távú nyugalmas – és valljuk be; kényelmes – életmódot követően, egy – feltehetően ötletszerű – elhatározás kapcsán soha sem szabad minden átmenet, és orvosi vélemény nélkül megerőltető edzéssorozatba kezdeni, főleg egy túlsúlyosnak nem. Ennek veszélyessége az életkor és/vagy a testsúly növekedésével hatványozódik.

Általában addig minden rendben lévőnek is látszik (a testsúly szempontjából), amíg tart a tanfolyam. A problémák akkor kezdődnek, amikor megszűnik az eddigi intenzív testi igénybevétel. A hirtelen megszüntetett fizikai igénybevétellel szemben megmaradó, de az intenzív fizikai igénybevételnek teljes mértékben megfelelő mennyiségű kalória-bevitel szinte órák alatt képes visszaállítani az eredeti, a tanfolyam előtti állapotot, sőt. De hát végeredményben ennek így is kell lennie. Példának okáért figyeljük csak meg a hirtelen „leállt”, s önmagára kellő mennyiségű időt nem szánó élsportolók fizikai állapotának változásait! Szinte napok alatt elkezdődik a hájasodás. Véleményünk szerint mindkét előbbi esetben az okozhatja a problémát, hogy egyik esetben sem szoktatták hozzá az új helyzethez az emésztőrendszert. Megmaradt – mivel szokássá vált – az intenzív igénybevételnek megfelelő mennyiségű és kalóriájú étkezés, az e miatt megterhelt és kitágult gyomor, a kitágult gyomor működésének megfelelő mértékben kitágult, elhájasodott és ezért renyhe működésű belek, melyek az immár nem kívánt mértékű-, túlzott mennyiségű táplálékbevitelre vannak programozva. Az eredmény nem is lehet kétséges!

Mi – a saját magunkon, és a közvetlen környezetünkön megtapasztaltak szerint – úgy gondoljuk, hogy a különféle súlyproblémák nem csupán okok, hanem leginkább tünetek lehetnek, de mindféleképpen a körülményeknek nem megfelelő módon működő szervezetre hívják fel a figyelmet. Természetesen ennek milliónyi kiváltó oka lehet; a lelki problémáktól a stresszen keresztül a szervezet teljes elsalakosodásáig terjedhet a skála. E problémák megoldására kínálnánk fel az alább közölt „recepteket”. Az eredeti receptek Urunktól származnak, ránk mindössze e receptek értelmezése, a bennük foglaltak rendszerbe foglalása, valamint azok átadása maradt. A felkínált lehetőségekből mindenki eldöntheti, hogy számára mely megoldás a legoptimálisabb illetve azt, hogy a felkínált folyamatban meddig hajlandó (tartja helyesnek) maradéktalanul teljesíteni az ott leírtakat.

Már elöljáróban leszögezhetjük, hogy egyáltalán nem könnyű feladatra vállalkozik az, ki úgy dönt, hogy a leírtakat maradéktalanul véghezviszi. De csak így lehet: MARADÉKTALANUL! Végeredményben egy olyan – az egyén vállalásától függően – kb. 8-13 hetes kúráról van szó, melyben – a maradéktalan végrehajtás esetében – visszanyerheti az esetleg már több éve elvesztett egészségét, extrém esetben annak egy részét, a körülményekhez képest legoptimálisabb alakját és nem utolsósorban; életkedvét. Az eredmény kizárólag csak Önön múlik!

Talán nem árt, ha már az elején azt is tisztázzuk, hogy bizony jelentős mennyiségű időt kell szánnia a kúra ideje alatt önmagára. Egyrészt a megfelelő táplálék beszerzésére, elkészítésére, másrészt a rendszeres mozgásra, mely nem érhet véget a kúra befejezése után sem. Ne valamilyen megerőltető sportra gondoljon, bőven elegendő a vércsoportoknál ismertetett, mindenkinek a saját vércsoportjára jellemzően ajánlott, de rendszeres – és ez a lényeg: rendszeres – mozgás. Tudjuk, hogy sok olvasó itt fejezi be az anyag olvasását mondván: „nincs nekem időm erre!” Nos, ha nincs, akkor nincs! Az ilyen ember nem is érdemli meg az Urunk által felkínált segítséget! Akinek van – azaz szán rá elegendő időt -, az már tudja, hogy mely dolgok fontosak igazán az életben! Mit is írt Máté apostol? [19,19]: „Szeresd felebarátodat, mint temagadat.” Fordítsuk csak meg a mondatbeli viszonyt!: Temagad is szeresd – legalább – annyira, mint felebarátodat! Azaz: szánj önmagadra is megfelelő mennyiségű időt, mert ha nem teszed, nem leszel képes a „menetrend” szerint bekövetkező betegségeid miatt felebarátoddal – sőt családoddal -, sem foglalkozni, őket megfelelően ellátni, róluk gondoskodni!

Az alább közölt – általunk is eredményesen kipróbált – lehetőségben a szervezet teljes és tökéletes méregtelenítését a fizikai test – az adott körülményekhez viszonyított -, optimális tömegű újraépítése követheti. Ne kerülje el figyelmét az „az adott körülményekhez viszonyított” meghatározás, ugyanis könnyen belátható, hogy extrém esetekben ennyi idő alatt semmiféle módszerrel sem lenne elérhető az adott esetre vonatkozó optimális testtömeg beállítása, de pillanatnyilag nem is ez a cél. Pillanatnyilag az elsődleges cél; a fizikai test lehető legtökéletesebb méregtelenítése, majd ezt követően a lehető legoptimálisabb újraépítése. Ne feledje, hogy térfogatának – valamint kerületének – csökkenésével nem feltétlenül jár együtt súlyának csökkenése, ugyanis a csont- és izomrendszer teljes mértékben kompenzálhatja a szervezet zsírtartalmának veszteségét, hússal – izommal – töltvén ki e „megüresedett” helyeket. Testének ideális súlyát csak az ún. testtömeg-index mutathatja meg.

Testtömeg-index

Testtömeg-indexét a következő képlet alkalmazásával számíthatja ki: a testsúly kilógrammban mért értékét osztja a méterben mért testmagasság négyzetével.Ha pl. egy személy 73 kilogramm súlyú és 1,78 méter magas, akkor az Ő testtömeg-indexe: 73 (testsúlya) osztva 3,17 (magasságának négyzete) = 23,02.

Ha a kapott érték 18,4 vagy ez alatti, akkor alultápláltságról, ha 18,5 és 25 közötti, akkor ideális testsúlyról, ha 25 fölötti, akkor túltápláltságról, illetve 30 fölötti érték esetében kóros elhízásról beszélünk. Az eredeti elképzelések szerint az így kapott értékek mind nő, mind férfi esetében mérvadóak lennének, de Urunk ajánlása és ebből következően a mi értelmezésünk szerint is; a nők esetében célszerű a kb. 22-23-as, még férfiak esetében a kb. 24-25-ös értékek hosszú távú megtartása. Ugyanis e kiválasztott értékek adott esetben képesek a megfelelő (vész)tartalék biztosítására az esetlegesen előforduló és előre nem látható esetekben, mint pl. egy influenza-járvány, stb. Ezt látszik bizonyítani az a korán sem elhanyagolható tapasztalati tényező, hogy a kívánatosnál 2-3 kilógrammal – és nem többel – súlyosabbak, életük során lényegesen kevesebbet betegeskednek, és hosszabb életűek, mint a náluk soványabbak, illetve nagyobb súlyúak. Ha nem vennénk figyelembe e tapasztalatokat, és a 18,5-ös és a 25-ös indexértékekkel határolt, és optimálisnak nevezett skálaszakasz matematikai közepét jelölnénk meg mint optimális testsúly-indexet, akkor az a 21,75-ös értéket jelentené, tehát ez az érték lenne mindenki számára a kívánatos.

A magasság négyzetének, és az általunk kívánatos index birtokában kiszámíthatjuk az ehhez tartozó (esetleg keresett) testsúlyt: ha pl. egy személy 1,7 méter magas, és a 22-es testtömeg-indexhez tartozó testsúlyra lenne kíváncsi, akkor az Ő általa keresett testsúly: 2,89 (magasságának négyzete) szorozva 22 (testtömeg-index) = 63,58kg.

A recept

Ne feledje, hogy minden méregtelenítő kúra – így ez is -, az étkezési módok, és azok tartalmának változásaira érzékenyebb személyek (pl. cukorbetegség, pajzsmirigy-túltengés, stb.) számára komoly veszélyeket hordozhat, ezért alkalmazása előtt feltétlenül kérje ki orvosa véleményét az Ön számára való alkalmazhatóságról, illetve annak mértékéről!

Mint ahogyan azt majd a recept ajánlásai között olvashatja, több esetben is sor kerül különféle húsok fogyasztására. Erre a húsokban lévő, számunkra nélkülözhetetlen – adott esetben csak a húsokban megtalálható -, nyom és egyéb elemek legtökéletesebb hasznosítása miatt van szükség. Ha gondot okozna Önnek az ajánlásokban található különféle húsok elfogyasztása, akkor első megközelítésben tengeri halhússal helyettesítheti az Ön számára nem fogyasztható egyéb húsokat. Annak tudatában tegye ezt, hogy már a tengeri halhús sem pótolhatja teljes mértékben az ajánlás adott helyén leírtakat kivéve, ha már eleve tengeri hal jelenik meg a leírásban. Ha Önnek még a tengeri hal fogyasztása is gondot okozna, akkor a recept ajánlotta húst gombával, illetve megfelelően kezelt szójával helyettesítheti, vállalva az így átalakított recept hatékonyságának további romlását. A felkínált húsokban található, az építkezéshez feltétlenül szükséges nyom és egyéb elemek bevitelének ily módon való elhagyása-, helyettesítése adott esetben jelentősen csökkentheti a kúra értékét- hatékonyságát.

A kúra elemi részei:

• hétszer 36 órás nullkalóriás tisztítás vízzel;
• háromnapos lé-böjt mézzel;
• hathetes (42 napos) építkezés.

A hétszer 36 órás nullkalóriás tisztítás

Célja: az emésztőrendszer teljes kiürítése, a belső szervek (hangsúlyos: a máj, a gyomor és a belek) méregtelenítése, zsírtalanítása.

A hétszer 36 órás nullkalóriás tisztítások egymásutániságát (heti gyakoriságát) úgy szükséges megválasztania, hogy az, az Ön számára a legmegfelelőbb legyen. Talán a legcélszerűbb a heti két alkalom (pl. az első nap lehet vasárnap este 18 órától kedd reggel hat óráig, majd a második nap csütörtök este 18 órától szombat reggel hat óráig, s így tovább.), bár a tudatosabban gondolkodók számára a heti három alkalom sem okozhat különösebb problémát.

A 36 órás időszakokban kizárólag csak szénsavmentes (ásvány)víz fogyasztható. A 36 óra alatt elfogyasztott szénsavmentes (ásvány)víz mennyisége minimálisan 2,8-3,3 liter legyen! Az esetlegesen előforduló vércukorproblémák esetenként egy-két teáskanál méz elfogyasztásával kiválóan kézben tarthatók.

A 36 órás szakaszok közötti időszakok (a fenti példa szerint: kedd, szerda, csütörtök, majd szombat, vasárnap) délelőttjének mindegyikén fogyassza el a következő, az ellenálló képességét nagymértékben növelő italt, az ún. „csodakoktélt”: 2 dl. langyos (35C°-nál nem melegebb) vízben oldjon fel egy teáskanál almaecetet és egy teáskanál mézet. Az így nyert italt lassan kortyolgassa el. A lényeg, hogy soha se éhgyomorra fogyassza! E napokon ezen túl gyakorlatilag bármilyen étel fogyasztható, de célszerű a zsír- és szénhidrátszegény mértékletesség betartása. Soha se érezze a jóllakottság érzését!

A hétszer 36 órás időszak letelte után, a háromnapos lé-böjt megkezdése előtt, célszerű egy kalóriaszegény, mértékletes „pihenőnapot” tartani, mely célszerűen három főétkezésből álljon. A fent ajánlott, az ellenálló képességet növelő italról, a „csodakoktélról” ekkor se feledkezzen el! A mértéktelenség ebben az esetben is – és a 36 órás időszakok között is – igen nehezen, illetve egyáltalán nem kezelhető (szabályozható) hasmenésekben, bosszulhatja meg magát közvetlenül a mértéktelen étkezést követően!

A 36 órák alatt kerülni kell a megerőltető testmozgásokat.

Pár szó az almaecetről

A tapasztalatok szerint az almaecet a következő problémák megléte esetén adhat megoldást: ellenálló képesség csökkenése, túlsúlyprobléma, krónikus fáradtság, migrénes és egyéb fejfájások, magas (alacsony) vérnyomás, a különféle okokból eredő szédülések, torokfájás, álmatlanság, meddőség, izületi és egyéb gyulladás, különféle megfázások, gyomorrontás, izomgörcsök.

Hatását megsokszorozhatja, ha a fent említett „csodakoktélban” (mézzel együtt) alkalmazza minden itt felsorolt esetre!

A háromnapos lé-böjt

Célja: a belső szervek teljes tehermentesítése- méregtelenítése, az emésztőrendszer alapos átmosása.

E három napot megelőzően – a hetedik 36 órás diéta után -, célszerű egy kalóriaszegény étkezéssel megkoronázott „pihenőnapot” tartani, mely célszerűen három főétkezésből álljon. Az ezt követő három, folyamatában is összefüggő napon (kivéve a harmadik napot, lásd alább) kizárólag csak az Ön, illetve családtagjai által saját kezűleg készített szűrt, így teljes mértékben rostmentes banános almaitalt (lásd alább) szükséges kb. 2,5-3, de minimum 2 literes mennyiségben fogyasztani. A banános almaital szükség szerint szénsavmentes (ásvány)vízzel egészíthető ki, de ne feledje, hogy semmiféle más, a kereskedelemben kapható üdítő, illetve rostos vagy rostmentes ital nem alkalmas e célra!

A harmadik napon a főétkezés idején kell elfogyasztani az alábbi Fokhagymás zöldségpüré levest:Hozzávalók: 2- 3 db sárgarépa, 1 db. közepes méretű zellergumó, 4-5 db. burgonya, 2-3 db. petrezselyemgyökér, kb. 40 dkg káposzta, 1 db. fekete retek 1-2 fej fokhagyma.Elkészítése: az összes felsorolt alapanyagot megtisztítjuk, lereszeljük és kicentrifugázzuk. Az így nyert zöldséglevet nyers állapotban adjuk majd hozzá a kész, főzött leveshez. Figyelem a nyersen centrifugázott zöldséglevet ne tegyük ki hőhatásnak!A zöldségek visszamaradt rostanyagát kevés víz és fűszerkömény hozzáadásával lehetőleg só nélkül megfőzzük, majd turmix géppel krémet készítünk belőle. Ha langyosra hűlt, hozzáadjuk az előzőekben már kinyert nyers zöldséglevet.

Megjegyzés: ha lehet mondani; az íze minden képzeletet felülmúlóan rettenetes! A sok fokhagyma megadja ugyan az ízét, és kissé csípőssé is teszi, de elfogyasztása még így is egész embert kíván. Erre a különleges összeállításra feltehetően az emésztő rendszer regenerálódása miatt van szükség. Viszont az jó benne, hogy többet nem kell sem készíteni sem elfogyasztani.

Banános almaital

Hozzávalók: 5db alma és 2 db banán.Elkészítése: A héjától megszabadított banánból és a szokásos módon (hámozás, magházkivétel) megtisztított almából gyümölcscentrifuga használatával kinyerjük a számunkra hasznos levet. A visszamaradó rostanyagra 7-8 dl. vizet öntünk, jól összekeverjük, és ismét centrifugázzuk. Az így visszamaradó rostanyag számunkra a továbbiakban már nem használható. A két menetben nyert gyümölcslevet – ha ez eddig még nem történt volna meg – összekeverjük, és ezt fogyasszuk.

Az így nyert ital igen jó ízű, és rendkívül tápláló. Egyáltalán nem terheli a szervezetet, könnyen emészthető, de ugyanakkor nagymértékben hozzájárul a gyomor és a belek rugalmasságának visszanyeréséhez, a gyomor méretének csökkentéséhez. Szükség szerint mézzel ízesíthető.

E fenti, joggal szerénynek nevezhető táplálékot igény szerint mézzel egészítheti ki. Ez azt jelenti, hogy ha az elfogyasztott ivólé dacára is éhesnek érezné magát, fogyasszon mézet! Az elfogyasztott méz mennyisége e három nap alatt gyakorlatilag nincs korlátozva, de ne feledkezzen meg a méz igen magas kalóriatartalmáról! A mézet a lehetőségek szerint közvetlenül a termelőtől vásárolja. Erre a célra egyáltalán nem használható pl. a Kínából behozott és mézként árusított cukros szirup.

Pár szó a mézről

Ha a méz valójában is méz, akkor az egy tökéletes, minden igényt kielégítő táplálék, mely önmagában hordozza a szervezet számára nélkülözhetetlen elemeket. Emlékezzünk csak mit is írt Márk apostol, Keresztelő Szt. Jánosról: [1,6] „. és sáskát és erdei mézet eszik vala.” Csak ezt, semmi mást! Valóban lehetséges lenne? Talán ismerkedjünk meg egy kicsit mélyrehatóbban e közkedvelt tápanyaggal!

A történelem során minden korban a mézet a természet legtökéletesebb táplálékaként értékelték, mivel a méz egy különösen egészséges táplálék. Képes a mindennapos étkezésünkben előálló hiányokat teljes mértékben pótolni, és nem csekély mértékű gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik. Mint élelmiszer, önmagában is megállja a helyét, nem is beszélve arról a korán sem mellékes tényről, hogy – elviekben – a termelés helyétől (kaptár) a fogyasztóig semmiféle módosításon, beavatkozáson nem megy (mehetne) keresztül.

Dr. W. G. Sackett, a coloradói mezőgazdasági intézet bakteriológusa munkája közben meglepve tapasztalta, hogy a mindennapos munkája során alkalmazott baktériumok elpusztulnak a mézben. E tapasztalatát direkt e célból elvégzett kísérletei is igazolták: pl. a hastífusz kórokozói 48 óra alatt, a hurutos tüdőgyulladás kórokozói négy nap alatt, az „A” és a „B” tífusz kórokozója öt óra alatt pusztult el a mézben. Mindezek a fent említett intézet 252. sz. közlönyében olvashatók.

Klinikai tapasztalatok szerint a méz kimondottan jó hatással van a szívre, a veseműködésre, az ideg- és érrendszere, továbbá megnyugtató hatást gyakorol a gyomorra, és kiválóan védi a májat. A mézben megtalálható hormonok mint szívműködést, vérkeringést szabályzók működnek. Vérnyomáscsökkentő hatása közismert, de az újabb kutatások szerint kimutatható rákellenes hatása is. Tartalmazza a vérképzésnél nélkülözhetetlen elemeket. Magas (40%) szőlő- és (34%) gyümölcscukor tartalma hihetetlen gyorsan (kb. 15 perc) felszívódik, de a vér cukortartalma minden esetben a kritikus szint alatt marad. A felszívódás az izmokban megy végbe, ezért sohasem hoz létre zsírt, mint az étkezési célra árusított egyéb cukrok.

A méz kb. 190 számunkra hasznos tápanyagot tartalmaz, többek között: 19 aminosavat, 33 ásványi anyagot, 11 létfontosságú vitamint, enzimeket, stb.Megtalálhatók benne a szervezet számára nélkülözhetetlen, és a szervezet számára azonnal hasznosítható nyomelemek: kalcium, foszfor, magnézium, klór, nátrium, kálium, kén, jód, vas, kobalt, réz, cink, kadmium, mangán, alumínium, stb.A mézben leggyakrabban előforduló vitaminok: B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B12-, C-, A-, E-, stb.A méz által tartalmazott enzimek: kataláz, diasztáz, invertáz, lipáz, peroxidász. De ezeken felül tartalmaz még különböző fehérjéket és aminosavakat is.

Kiváló édesítőszer! Ha teheti, cukor helyett használjon mézet!

Hosszabb tárolás esetén a méz besűrűsödhet, de ez egyáltalán nem ront a minőségén, alkotóelemeinek hatásossága változatlanul megmarad. Ha valakit zavarna a besűrűsödés, állítsa a besűrűsödött mézet testmeleg (langyos) vízbe. Figyelem! A mézben fellelhető tápanyagok egy része 35C° fölötti hőmérsékleten károsodhat!

E három nap alatt közepes igénybevétellel járó mozgások (edzések) igény szerint végezhetők.

A hathetes (42) napos építkezés Célja: a belső szervek és az emésztőrendszer „újraépítése”, a szervezetben esetlegesen még fellelhető salakanyagok teljes eltávolítása, az adott körülményeknek megfelelő testtömeg beállítása- stabilizálása, az emésztő- és méregtelenítő rendszer (gyomor, belek, máj, stb.) működésének optimalizálása.

Az elv lényege: A rost nélküli ivólére a belek kímélése, átmosása céljából van szükség. A pépesítésre a könnyebb emésztés, felszívódás, ezáltal gyorsabb kiürülés miatt van szükség. A vitaminokat és ásványi anyagokat a méz és az alma képezi, a banán viszont táplál.

Ha idáig eljutott, akkor már valójában már túl is van a 42 nap első három napján, ugyanis a fent ismertetett – és reményeink szerint már teljesített – háromnapos lé-böjt képezi, a 42 napos építkezés első három napját.

A menetrend

Az Ön előtt álló hetek mindegyike étkezés szempontjából hatnapos, ugyanis minden héten egy (24 órás) nullkalóriás napot szükséges beiktatnia. A nullkalóriás napok a hetek ugyanazon napjára essenek, és célszerűen közvetlenül a főétkezés (pl. ebéd) után vegyék kezdetüket. E nullkalóriás napokon kizárólag csak szénsavmentes (ásvány)víz fogyasztható, minimálisan 2-2,5 liter mennyiségben.

Az elkövetkezendő napok (39) folyamán kizárólag csak az alább, a heti bontásban ismertetett élelmiszerek és ételek fogyaszthatók!

A 42 napos időszak teljes tartalmára jellemző az úgynevezett fokhagymakúra. Az emelt fokhagymaadag fogyasztására a fokhagymában rejlő (lásd lejjebb), számunkra igen hasznos elemek miatt van szükség. A hétnek legalább 5 napján keresztül minden főétkezéshez (ebédhez) szükséges elfogyasztani egy jó fél fej (de lehet több is) fokhagymát függetlenül attól, hogy mi is az ebéd. Pl. a nem forró levesbe is szeletelhetjük, mivel ily módon kíméletesebb a gyomorhoz is. Öt-hat fokhagymakúrás nap után 1-2 nap fokhagymamentes nap tartható, majd utána ismét következhet az ötnapos fokhagymakúra az elkövetkezendő hat hét (42 nap) teljes időtartama alatt.

A 42 napos kúra teljes tartama alatt a reggelit és a délelőtti étkezést mindössze gyümölcslé és/vagy gyümölcspép teszi ki. Az első két hétben rostmentes gyümölcslé (a fentebb ismertetett banános almaital), a következő 4 hétben pedig rostos gyümölcslé illetve gyümölcspép.

Minden főétkezés előételét kevés mézzel ízesített reszelt sárgarépa képviselje egyrészt hasznos építőelemei miatt, másrészt bizonyos mértékű telítettségérzetet is okoz.

A kúra ideje alatt közepes terheléssel járó testmozgás ajánlott.

Első hét (a 4. naptól)

Ebéd: ne feledkezzen meg az előételről és a fokhagymáról!

1. „Zsuf” leves (vegyes zöldségleves pulyka falatkákkal).
2. Tepsis burgonya.
3. Vegyes zöldségleves („Zsuf” leves hús nélküli változat).

Vacsora: csak rostmentes ivólé (banános almaital) fogyasztható.

Zsuf levesAz ismertetésre kerülő kiváló ízű húsos zöldségleves nagyon ízletes és tápláló, kiválóan betölti főétkezési szerepét.Hozzávalók (kb. 5 liternyi leveshez): 2,5 liter víz, 50 dkg. pulykamell-filé (esetleg csirkemell-filé), 50-60 dkg. sárgarépa, 40 dkg. petrezselyemgyökér, 1 db. paszternák, kb. 15-20 dkg. zellergumó, 15 dkg. karfiol, 1,5 kg. burgonya, olaj, nyers vegeta, pici só, ízlés szerint néhány szem egész bors.Előkészítése: a húst apró (kb. 1 cm-es) kockákra vágjuk, hogy emésztését megkönnyítsük, valamint azért, hogy íze jobban érvényesülhessen a levesben. A burgonyát és minden felsorolt további zöldséget – a karfiol kivételével – megtisztításuk után kb. 1-1,5 cm-es kockákra vágunk, a karfiolt pedig rózsáira szedjük.Elkészítése: a pulykamellet, a sárgarépát, a petrezselyemgyökeret, a paszternákot bő (kb. 2-2,5 liter) vízben tesszük fel főni. A forrás kezdetekor ízlés szerinti nyers vegetát, pici olajat és néhány szem egész borsot adunk hozzá. Kb. 10-15 percig főzzük, majd hozzáadjuk az előkészített burgonyát és a zellert. A burgonya félkész állapotáig (kb. 7-10 perc) főzzük tovább, majd hozzáadjuk a karfiolt, és még további 7-10 percig főni hagyjuk.

A pulyka, illetve a csirkemell-filé helyett más pulyka, illetve csirkehúst is használhatunk pl. combot, de akkor számolnunk szükséges azzal a ténnyel, hogy ez a hús akár 20-30 perccel több főzési időt igényel.

Bármilyen baromfihúst is használunk, a bőrét minden esetben még a sütés (főzés) előtt távolítsuk el!

Második hét

Ebéd: ne feledkezzen meg az előételről és a fokhagymáról!

1. Vegyes zöldségleves („Zsuf” leves hús nélküli változat) tepsis burgonya zöld salátával.
2. Pulykaragu. A húst is fogyassza el!
3. „Zsuf” leves, tepsis burgonya reszelt fekete retekkel.
4. Tepsiben, fólia alatt sült (párolt) tengeri hal-filé nyers zöld salátával.
5. Burgonyasaláta, vagy zsírszegény sajt paradicsomsalátával vagy 3 db főtt tojás (legfeljebb heti egyszer) és valamilyen „élő” nyers saláta.
6. Zöldséges pulykamell uborkasalátával.

Vacsora: csak rostmentes ivólé (banános almaital) fogyasztható.

Harmadik hét

Ebéd: ne feledkezzen meg az előételről és a fokhagymáról!

1. Vér és májtisztító erőleves.
2. Vér és májtisztító erőleves.
3. Vér és májtisztító erőleves.
4. Tepsis burgonya zöld salátával.
5. Pulykaragu. A húst is fogyassza el!
6. Tepsiben sült pulyka fasírt, (élő)paradicsom vagy (élő)uborka.

Vacsora: rostos banános almaital. Alkalmanként kivi, vagy mandarin, vagy narancs hozzáadásával.

Vér és májtisztító erőleves

A langyosra hűlt vegyes zöldségleveshez hőkezelés nélkül adjunk hozzá jó sok reszelt feketeretket és még további fokhagymát, annyit amennyivel még képesek leszünk megbirkózni.Ha az első három nap valamelyikének délutánján éhes lenne, úgy fogyasszon darált olajos magvakból (dió, mandula, (nem földi)mogyoró, stb.) álló, mézzel édesített golyócskákat. Vigyázat! Nagy a kalóriatartalom!

Tepsiben sült pulyka fasírt

Hozzávalók: 70 dkg. darált pulykahús, 2 tojás, fél fej fokhagyma, kevés só, bors, fűszerkömény, 1 evőkanál liszt, 1-2 evőkanálnyi zsemlemorzsa.Elkészítése: A hozzávalókat összegyúrjuk, majd három részre osztva, három fasírt-rudat formázunk belöle. A jól kiolajozott tepsiben elhelyezzük a fasírt rudakat és kb. 1-1,5 dl vizet öntünk alá. Alufóliával lezárjuk és közepes sütőben kb. 35 percig sütjük. Óvatosan levesszük róla az alufóliát és még kb. 10 percig pirítjuk-, világosbarnára sütjük.

Negyedik hét

Ebéd: ne feledkezzen meg az előételről és a fokhagymáról!

1. „Zsuf” leves csigatésztával.
2. Zöldséges pulykamell barnarizzsel párolva. Most csak a rizst fogyasztjuk (élő)zöldséggel.
3. Az előző napi zöldséges pulykamell húsa (élő)zöldséggel.
4. „Zsuf” leves barnarizzsel.
5. Tepsiben sült pulyka fasírt nyers uborkasalátával.
6. Tepsis burgonya (élő)paradicsommal.

Szükség esetén a délutáni desszert: darált olajos magvakból (dió, mandula, (nem földi)mogyoró, stb.) álló, mézzel édesített golyócskák. Vigyázat! Nagy a kalóriatartalom!

Vacsora: rostos banános almaital. Alkalmanként 3-4 kivi, vagy 5-6 mandarin, vagy 3-4 db narancs.

Ötödik hét

Ebéd: ne feledkezzen meg az előételről és a fokhagymáról!

1. Vegyes zöldségleves, tepsis burgonya uborkasalátával.
2. Tepsiben párolt káposzta zöldséges pulyka mellel.
3. Zsuf leves barnarizzsel.
4. Zöldséges pulykamell barnarizzsel párolva. Most csak a húst fogyasztjuk paradicsomsalátával.
5. Az előző napi barnarizs (élő)zöldséggel.
6. Száraz bableves benne sok-sok zöldséggel.

Szükség esetén a délutáni desszert: darált olajos magvakból (dió, mandula, (nem földi)mogyoró, stb.) álló, mézzel édesített golyócskák. Vigyázat! Nagy a kalóriatartalom!

Vacsora: rostos banános almaital. Alkalmanként 3-4 kivi, vagy 5-6 mandarin, vagy 3-4 db narancs.

Hatodik hét

Ebéd: ne feledkezzen meg az előételről és a fokhagymáról!

1. Vegyes zöldségleves barna rizzsel.
2. Párolt vöröskáposzta pulykamell szeletekkel.
3. „Zsuf” leves tepsis burgonyával, (élő)zöldségekkel.
4. Tepsiben sült pulyka fasírt (élő)paradicsomsalátával.
5. Lencseleves benne sok-sok zöldséggel.
6. Káposztás tészta.

Szükség esetén a délutáni desszert: darált olajos magvakból (dió, mandula, (nem földi)mogyoró, stb.) álló, mézzel édesített golyócskák. Vigyázat! Nagy a kalóriatartalom!

Vacsora: rostos banános almaital. Alkalmanként 3-4 db kivi, vagy igény szerint mandarin, vagy 3-4 db narancs.

A továbbiak

Ha a fent ajánlott kúrát minden elemével együtt maradéktalanul sikerült véghezvinnie, akkor biztos lehet abban, hogy teste pillanatnyilag a lehető legoptimálisabb módon és mértékben lett méregtelenítve. Az emésztőrendszere átállt az elvárt és a mindenki számára oly kívánatos táplálkozási módra, jelenlegi testtömege (testtömeg-indexe) pedig az eredendő adottságoknak, valamint az adott körülményeknek megfelelően alakult.

Az elért állapot hosszabb távú megtartásához feltétlenül figyelembe szükséges vennie az alábbiakat:

• alapvetően – és egyáltalán – nem azért él az ember, hogy ehessen, hanem azért eszik, hogy élhessen;
• csak akkor (azért) egyen, ha (mert) éhes, és nem akkor (azért mert) ha eljött az ideje;
• szánjon megfelelő mennyiségű időt és alkalmas teret étkezéseire, lassan, jól megrágva fogyassza az ételt;
• csak azokat az ételeket fogyassza, melyek valóban építik a testét, Önnek is étkezési örömöt okoznak, és semmilyen okból sem tiltottak;
• minden nap legalább egyszer, pl. a főétkezésnél előételként fogyasszon „élő” (zöld)táplálékot;
• az étkezések folyamán csak annyit egyen amennyire feltétlenül szüksége van (mértékletesség), azaz sohase érje el a jóllakottság érzését;
• mellőzze, illetve ha ez nem végrehajtható – a kísértés ötletszerű magyarázatai -, mérsékelje a lehető legminimálisabbra a szénhidrát-dús ételek, pl. cukrok, zsírok, stb. és a só fogyasztását;
• egy étkezésen – az emésztési időn – belül soha se fogyasszon lúgos (pl. burgonya) ételt savassal (pl. húsok), valamint gyümölcsöt zöldséggel. Kivételt képezhet az alma, mivel az elméletileg bármivel fogyasztható;
• fontossága miatt külön jegyeznénk meg, hogy a görög és a sárgadinnyét semmivel sem ajánlatos – az emésztési időn belül – együtt fogyasztani, ezek teljes mértékben egy elkülönülő étkezés tárgyát képezzék, pl. reggeli, vagy vacsora;
• a továbbiakban minden héten tartson legalább egy (nullkalóriás) böjti napot.

Pár szó a fokhagymáról

Már az ősegyiptomi orvos-papok is alkalmazták a fertőző betegségek és a paraziták távoltartására. Az i.e. 2100-ból származó írások szerint a perzsa királyi udvarban a napi 13 kg. almával szemben 26 kg. fokhagymát fogyasztottak. Feltehetően nem véletlenül.

De napjaink orvostudománya is meglepve tapasztalta igen erős antibakteriális és gombaölő hatását. C. J. Cavallito (amerikai kutató) már 1944-ben bebizonyította, hogy a fokhagymából általa hideg alkohollal kivont allicin a tífuszbacilus ellen hatásosabb szer, mint a penicillin. Tehát a fokhagyma egy olyan természetes antibiotikum, mely „mellékesen” ér és vértisztító, vérzsír és koleszterincsökkentő, vérnyomáscsökkentő, máj-regeneráló, féregtelenítő hatással is rendelkezik. Megtalálható benne a B1-, a B2- és a C- vitamin, a nikotinsav, a magnézium, a vas, a cink, a mangán, a réz, a kalcium és a szelén.

Vérnyomáscsökkentő cseppek

Ősi kínai recept szerint a kúra tartós hatású érszűkület, vérnyomásproblémák, valamint érelmeszesedés esetében. Csak öt év elteltével szükséges megismételni.

Elkészítése: 350g megtisztított fokhagymát összezúzunk, és 300g tiszta szeszbe (96%-os alkohol) töltjük. Az edényt jól lezárjuk, és az elegyet 10 napig érleljük, majd tiszta ruhán (géz) átszűrjük. Két napig pihenni hagyjuk, majd alkalmanként kb. 50g-nyi tejbe cseppentve, az alábbiak szerint fogyasztjuk naponta három alkalommal.

Első nap: reggel 1, délben 2, este 3 csepp.Második nap: reggel 4, délben 5 este 6 csepp, és így tovább egészen az 5. nap estéig, amikor is már 15 cseppet fogyasztunk el. Majd a hatodik nap: reggel 15, délben 14, este 13 csepp.Hetedik nap: reggel 12, délben 11, este 10 csepp, mígnem a 10. nap estéjén el nem érkezünk az 1 csepphez. A 11. naptól kezdve naponta 3×25 csepp oldatot fogyasztunk minden étkezés előtt, amíg a folyadék el nem fogy.

Életmód-változtatás

Bizonyára már mindenki megtapasztalta, hogy hiába szenvedi végig a leghatásosabb méregtelenítő kúrát, hiába gyötri magát végig a leghatásosabbnak mondott fogyókúrás könyv receptjein, hiába számolja a napi bevitt kalóriákat, ahogyan visszatér az „eredeti” étkezési szokásrendjéhez, az addig nehezen elvesztett kilói hihetetlen gyorsan megkerülnek, sőt…

Mint ahogyan a fenti elmélkedésből is látható, a baj eredeti oka valószínűleg az étkezési szokásrendjében lehet, hisz az „alapértelmezett” állapota mindenkinek az egészség. Ha tehát életének elkövetkezendő éveit nem szeretné kilóival harcolva tölteni, ha életének elkövetkezendő éveit nem szeretné a táplálkozási módja miatt bekövetkezett betegségei miatt az orvosi várószobákban leélni, akkor bizony gyökeres életmódbeli változást szükséges végrehajtania. Tehát nem csak egyszerűen egy pár hetes – esetleg hónapos – átmeneti időszakról, hanem a teljes elkövetkező életének-, és további életszemléletének gyökeres átprogramozásáról van szó.

Ne feledje, hogy az étkezési módok, és azok tartalmának változásaira érzékenyebb személyek (pl. cukorbetegség, pajzsmirigy-túltengés, stb.) számára komoly veszélyeket hordozhat, ezért alkalmazása előtt feltétlenül kérje ki orvosa véleményét az Ön számára való alkalmazhatóságról, illetve annak mértékéről!

Életciklusaink

Mint ahogyan már fentebb is említettük; szervezetünk „alapértelmezett” állapota az egészség. Ezért maga a szervezet is ennek folyamatos fenntartására törekedne azzal, hogy folyamatosan tisztítaná önmagát a káros salakanyagoktól, ha hagynánk. De mi általában nem biztosítjuk számára e lehetőséget: rosszul megválasztott időpontokban, rosszul megválasztott – egymással össze nem férő – táplálékokkal terheljük, lehetetlenné téve salaktalanítási munkáját.

Mint bizonyára mindenki tudja; a naponta – többször is – bevitt táplálék hasznosítható része felszívódik- beépül, a nem hasznosítható része pedig kiválasztásra kerül. E permanens folyamat (bevitel, felszívódás, kiválasztás) naponta – nagyjából azonos időpontokban – ciklikusan ismétlődik. E napi ciklus végrehajtását szervezetünk „alapállapotban” kb. a következő napi beosztás szerint programozza: úgy reggel négy órától kb. déli 12 óráig a kiválasztás, déltől este kb. nyolc óráig a bevitel, még este nyolc órától reggel négy óráig a beépülés folyamata zajlik. Vizsgáljuk csak meg, hogy eddigi táplálkozásaink során mennyire is vettük figyelembe e ciklusok programozott idejét! Már a ciklus első eleménél ütközést tapasztalhatunk, ugyanis születésünk óta azt sulykolták belénk, hogy: „Úgy reggelizz, mint egy király, úgy ebédelj, mint egy úr, a vacsorád pedig add oda a koldusoknak!” Az emberek jelentős része többé-kevésbé ezen elvárásnak megfelelően étkezik, s mint erre utaló problémáikból is látszik, szervezetük nem igazán tudott mit kezdeni e mások által szinte kötelező jelleggel bíró menetrenddel. A ciklusok ismeretében könnyen belátható, hogy nem ajánlatos a délelőtti órákban – a kiválasztás idején – „sűrített” étellel terhelni gyomrunkat, bőven elegendőnek bizonyulnak az „élő” – tehát nem tartósított – gyümölcslevek és gyümölcsök, melyek kellő mennyiségű energiát biztosítanak számunkra. Nem is beszélve arról, hogy e táplálékok pár perc ott tartózkodás után továbbvándorolnak a gyomorból a belekbe, ahol is gyakorlatilag azonnal felszívódnak, így salakanyagukkal nem terhelik túl, az éppen a kiválasztással foglalatoskodó szervezetünket.

Mivel a testen belül folyó folyamatok közül a legtöbb energiát az emésztés igényli, így e folyamat optimalizálásával jelentős energiatöbbletre tehetünk szert, mely egy olyan fogyási folyamatot indíthat el, melyben elérhetjük és különösebb odafigyelés nélkül is megtarthatjuk optimális (lásd testtömeg index) testsúlyunkat. Ha tehát az ajánlott módon étkezünk, akkor nem lesz gondunk a súlyunkkal, és sokkal egészségesebbé válhatunk. Hogyan tudjuk ezt véghezvinni?

Az alábbi szabályok betartásával:

• véglegesen tudatosulnia kell bennünk, hogy nem azért élünk, hogy ehessünk, hanem azért eszünk, hogy élhessünk;
• a kevesebb is elegendő lehet, mert [Máté 4,4] „Nemcsak kenyérrel él az ember, …”;
• amennyire csak lehetséges, a lehető legkisebb mértékűre csökkentsük a zsír – akár állati, akár növényi eredetű is az -, a cukorrépából vagy a cukornádból készült cukrok, és a só fogyasztását. Zsír helyett használjunk növényi olajat, cukor helyett pedig mézet (ami mézzel nem édesíthető, azt nem is érdemes elfogyasztani);
• tartsuk tiszteletben életciklusaink funkcióit;
• étkezéseink során alkalmazzunk megfelelő ételtársítást (lentebb tárgyaljuk), ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy mit mivel fogyasztunk, azaz mi mivel várakozik egyszerre emésztésre a gyomrunkban;
• az általunk naponta elfogyasztott ételfajták mennyiségének (lehetőségeink szerinti) 2/3-át az (élő)zöldség és a(z) (élő)gyümölcs tegye ki. Pl. adott esetben a főétkezést egy hozzáillő nyers előétel vezesse be;
• az életkor előrehaladtával együtt járó egyre csökkenő mozgásigény miatt kialakuló kalóriatöbblet ellensúlyozása érdekében 50 év felett tartsunk heti egy, 60 év felett pedig heti két olyan böjti napot, mely(ek) alatt kizárólag csak (élő)gyümölcs fogyasztható;
• a rendszeres mozgás váljék mindennapos igényünkké!

Mit, mivel?

Az ételtársítás alapvető elve az, hogy a gyomorban egyszerre csak egyetlen ún. „sűrített” étel tartózkodjon, ugyanis a gyomor egyszerre csak egyetlen „sűrített” étel tökéletes megemésztésére alkalmas. Mit is jelent az, hogy „sűrített”? Minden olyan étel mely nem zöldség és nem gyümölcs és nem „élő” – azaz nem nyers -, „sűrítettnek” számít, mivel a főzés, illetve a sütés által jelentős víz-, és egyéb tápanyagveszteséget szenvedett el. Így pl. nem fogyasztható egyszerre a hús sült krumplival, a hal rizzsel, a csirke galuskával, a tojás pirítóssal, a sajt kenyérrel, stb.

Nem véletlenül szerepel tiltásként a felhozott példánkban az első helyen a közkedvelt hús sült krumplival! Bár a burgonya eredendően a zöldségek közé tartozna, de ez a megállapítás csak az eredeti, a nyers állapotára vonatkozhat. Ha megsütjük, akkor besűrűsödik, és „sűrített” étellé – gyakorlatilag tiszta keményítővé – válik. Nos ez a keményítő kerül a gyomorba a hússal együtt. Mint tudjuk a hús tökéletes feldolgozásához savas, míg a keményítő feldolgozásához lúgos közegre-, emésztőnedvekre van szükség. Mi is történik, ha a sav és a lúg kölcsönhatásba lép egymással? Már érkezik is a válasz: „Közömbösítik egymást!” Tehát mi fog történni az elfogyasztott (hús sült krumplival) étellel? Jó hosszú ideig bent fog rothadni a gyomorban, egészen addig, mígnem szervezetünknek többszörösen megismételt energiaösszpontosítással sikerül megbirkóznia e gyakorlatilag tökéletesen soha sem megoldható feladattal.

Mint ahogyan nem ajánlott az azonos étkezés alkalmával az egynél több sűrített étel fogyasztása, így nem ajánlott közvetlenül az étkezések után – vagy közben – való gyümölcsfogyasztás sem. Ha valaki ezt mégis megteszi hasító jellegű gyomorfájdalma, esetleg gyomorégése támadhat, vagy émelygés foghatja el. Az ekkor elfogyasztott gyümölcs – az ott található, az előzőekben elfogyasztott esetleg több sűrített táplálék miatt – képtelen eljutni a felszívódás helyére, a belekbe. A gyümölcsben található cukor azonnal erjedni kezd, és olyan töménységű alkoholt hoz létre, ami – ha ez a gyümölcsfogyasztási szokás gyakorlattá válik -, előbb vagy utóbb képes megtámadni a májat. Így fordulhat elő az a kínos eset, amikor is az orvosának panaszkodó – alkoholt soha sem fogyasztó – betegtől, annak májelégtelenségét diagnosztizáló orvosa azt kérdezi: „Maga mióta alkoholizál?” S a beteg hiába állítja, hogy Ő soha sem szokott alkoholt fogyasztani, az orvos sokat tudóan és elnézően mosolyog, s a helyett, hogy tisztességesen ellátná feladatát, azaz kiderítené a máj károsodásának igazi okát, inkább felhívja a beteg figyelmét arra, hogy azonnal hagyja abba az ivást. Ha tehát mi nem szeretnénk hasonlóképen járni, akkor a gyümölcsöt minden esetben csak főfogásként, azaz önmagában fogyasszuk!

Ugyan így nem fogyasztható együtt a gyümölcs zöldséggel sem, mivel e társítás intenzív gázképződést, ez által erős puffadást és tökéletlen emésztést okoz. Továbbá jó, ha tudjuk, hogy semmivel – még másfajta gyümölccsel – sem fogyasztható együtt a sárga, illetve a görögdinnye.

Közvetlenül étkezés előtt és után – valamint közben -, sohase igyunk kivéve, ha az étkezés főfogását eleve gyümölcs képezi – de ekkor is csak gyümölcslevet -, mert a sűrített táplálék fogyasztása közben bevitt folyadék erősen felhígítja a gyomorban már optimálisan előkészített emésztőnedveket, s az így felhígított emésztőnedvek csak tökéletlen emésztést eredményezhetnek!

A gyümölcs fogyasztása után mennyi időnek szükséges eltelnie ahhoz, hogy más jellegű táplálékot fogyasszunk? Gyümölcse válogatja, de a fél-háromnegyed óra mindenféleképpen elegendőnek bizonyul minden gyümölcs esetében.

A zöldség fogyasztása után mennyi időnek szükséges eltelnie ahhoz, hogy más jellegű táplálékot fogyasszunk? Zöldségek, saláták esetében általában két óra a várakozási idő.

Sűrített étel fogyasztása után mennyi időnek szükséges eltelnie ahhoz, hogy más jellegű táplálékot is fogyaszthassunk? Ha húst nem tartalmazott az elfogyasztott étel, akkor három, ha húst is tartalmazott, akkor legalább négyórányi várakozási idővel szükséges számolnunk. Továbbá, ha nem a fent említett szabályok szerint lett összeállítva a menü (pl. bab [fehérje] hússal [fehérje]), akkor ez az idő akár tízórányira is növekedhet.

Mint az előzőekben láttuk a fehérje fehérjével tiltott, de a keményítő keményítővel megengedett, pl. krumplistészta.

A (tehén)tej és termékei

Zsid [5,12] Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.

Zsid [5,13] Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú.

Zsid [5,14] Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.

A fenti idézet – mint minden Bibliai idézetet – nem csak átvitt, hanem valós, azaz szó szerinti értelemben is értékelhető-, értékelendő üzenetet hordoz számunkra, csak meg kéne „hallani”! Mint ahogyan erre biztat minket Dr. Józsa László is „Orvoslás a Bibliában” című könyvében: „Jómagam gyermekkorom óta többször is elolvastam,” (mármint a Bibliát) „s mindig újabbnak és másnak láttam. Felnőtt fejjel, az lepett meg, hogy milyen sok betegségről, orvosságról, egészségügyi szabályról tájékoztat, s hogy ez utóbbiak annyira megalapozottak, időtállóak, hogy kiállták az évezredek próbáját, az orvostudomány fejlődésével többségük mit sem vesztett aktualitásából.”

A tehéntej vizsgálatával foglalkozó, alább felsorolt kutatók: Hannah Allen, Alec Burton, Viktoras Kulvinskas, F. M. Pottenger, Herbert M. Shelton és N. W. Walker arra a tapasztalati úton bizonyított ismeretre jutottak, hogy a (tehén)tej és az ebből készült tejtermékek rendszeres fogyasztása: szívpanaszokat, érelmeszesedést, gyomorrákot, krónikus gyomor és bélhurutot, migrénes fejfájást, allergiás tüneteket, (gyermekeknél) fülfertőzést, asztmát, különféle légúti megbetegedéseket és pajzsmirigy-problémákat okoznak, valamint az ún. „spontán” elhízást kiváltó okok egyik fő tényezői lehetnek.

Ha végiggondoljuk, hogy az emlősök között hány olyan egyed létezik mely „felnőtt” korában is (tehén )tejet fogyaszt – azt is mondhatnánk, hogy szopik -, akkor bizony rá kell döbbennünk, hogy az ember az egyetlen! Végeredményben valamikor és valahol tudatosult is bennünk, hogy a tej kizárólagosan az utódok fiatalkori (amíg képesek nem lesznek a szilárd táplálék fogyasztására) táplálására való és semmi másra. Nem is beszélve arról a tényről, hogy a tehéntej és az anyatej (emberi tej) vegyi összetétele messze nem azonos, azaz alkalmatlanok egymás helyettesítésére-, pótlására.

A tej lebontásához és tökéletes megemésztéséhez a renin és a laktáz nevű enzim szükséges. Nos ezeket az enzimeket, az emberi szervezet csak kb. három éves korig biztosítja, utána nem. Tehát a tejterméket fogyasztó, de a három évnél idősebb korú ember szervezete képtelen a (tehén)tej megfelelő feldolgozására-, megemésztésére, hisz szervezetéből hiányoznak a felbontáshoz elengedhetetlenül szükséges enzimek. Így előbb vagy utóbb elnyálkásodik a szervezete, mely tovább rontja a már eddig sem tökéletes emésztését. Tehát egy negatív visszacsatolásról van szó! Nem ismerős egy kicsit ez a folyamat? Mintha – „beszélgetéseink” során – már találkoztunk volna hasonlóval?!

A legtöbb ember mindössze a – hite szerinti – magas kalciumtartalom miatt ragaszkodik a tehéntej, illetve az ebből készült termékek fogyasztásához. Jó, ha tudjuk, hogy a tehéntejben található kalcium egy ún. kazein nevű anyaghoz kötődik, mely az emberi gyomorban – az emberhez viszonyított, kb. háromszázszoros töménység miatt – nem emészthető módon kicsapódik, hisz az ember nem rendelkezik a kazeint is megfelelően lekezelő, négyrétegű bendővel. Nem is beszélve arról, hogy mire ez a tehéntej és termékei eljutnak az emberhez annyiféle átalakításon, pasztörizáláson, homogenizáláson mennek keresztül, hogy ezek a kalciumvegyületek már csak nyomokban fedezhetők fel e termékekben.

Végeredményben minden (élő) zöldség és (élő) gyümölcs számunkra megfelelő mennyiségű kalciumot tartalmaz. Továbbá minden (élő és olajos)mag is igen magas kalciumtartalommal rendelkezik. Pl. az (élő)szezámmagnál nincs nagyobb kalciumtartalommal rendelkező élelmiszer a földön. Következésképp, ha valaki rendszeresen fogyaszt (élő)zöldséget, (élő) gyümölcsöt és (élő) magvakat, akkor soha sem válhat kalciumhiányossá.

Ha valaki a fentiek dacára is a (tehén) tejet, vagy termékeit szeretné alkalmanként fogyasztani, azt úgy tegye, hogy az adott esetben főfogásként alkalmazza. Tehát semmilyen más élelmiszerrel se fogyassza együtt! Pl. a mostanában slágerré vált gyümölcsös joghurt, a gyümölcs és a tej lehető legrosszabb párosítása miatt, igen hamar erjedésnek indul, és ezért napokig ott rothad emésztés és felszívódás nélkül a gyomorban.

Összegzés

E Urunk által javasolt, s általunk e helyen tolmácsolt változtatás természetesen egyáltalán nem azt jelenti, hogy életének elkövetkezendő éveit koplalással, vagy folyamatos kalóriaszámolgatással kellene töltenie, sőt még vegetáriánussá sem kell válnia, de természetesen az sem baj ha az, maradjon is meg annak. „Mindössze” az egyes táplálékokhoz való viszonyát, az elfogyasztott ételek időpontját, azok társítását, valamint elfogyasztásuk sorrendjét szükséges megváltoztatnia ahhoz, hogy az elkövetkezendő időben ne legyenek méregtelenítési, azaz súly és emésztési problémái. Az életmód-változtatás előtt célszerű az előzőekben már ismertetett, Urunk által ajánlott kúra mindhárom elemét végrehajtani, az ott ajánlottakat nem elfelejteni, mivel az alább ajánlott életmód-változtatás is ezen ismeretekre, valamint azok továbbfejlesztett elemeire épül. A javasolt életmód-változtatással együtt járó táplálkozási előírások minden elemét természetesen nem szükséges „vaskalapos” módon betűről-betűre betartani, néha-néha lehet egy kicsit „lazítani” rajta, de utána célszerű e „lazítást” megfelelő mértékű méregtelenítéssel, és/vagy megfelelő mértékű böjt beiktatásával kompenzálni.

Mint bizonyára észrevették; az eddigiek során nem igazán játszott túl nagy szerepet ajánlatainkban a kenyér. Nem, mivel a kenyér is a sűrített ételek közé tartozik, s mint tudjuk ezekből egyszerre csak egyet fogyaszthatunk. Nem is beszélve arról, hogy maga a friss fehér kenyér, illetve a péksütemények egyik fajtája sem építi igazán testünket, azaz egyáltalán nem válhatnak hasznunkra összetételük, alkotóelemeik (adalékanyagaik) miatt. E alkotóelemek egyáltalán nem tartalmazzák azokat az anyagokat (búzakorpa, búzacsíra, teljes kiőrlésű liszt) melyre az emberi szervezetnek igazán szüksége lenne. De ha már semmiféleképpen sem kerülhető el a kenyérfogyasztás, akkor részesítsük előnyben a házilag sütött, kissé megpirított rozsos, magvas, illetve graham kenyereket.

Az alább következő pár ételajánlattal talán elfogadhatóbbá tehetjük az általunk javasolt életmódot. Ajánlatainkban mindössze példa értékűek, melynek alapján bárki kialakíthatja saját étlapját.

Ételajánlatok

Nyers vegeta

Mivel a kereskedelemben kapható vegeták napjainkra már igen sokfajta tartósítószert tartalmazhatnak, így éppen itt az ideje annak, hogy saját magunk készítsük el napi főzéseinkhez a gyakorlatilag már nélkülözhetetlenné váló, ún nyers, tehát nem szárított vegetát.Hozzávalók: 1 kg. sárgarépa, 1 kg. petrezselyemgyökér, 20 dkg. paszternák, 1 kg. kimagozott zöldpaprika, 40 dkg. zellergumó, 20 dkg. paradicsom, 20 dkg. karalábé, 20 dkg. vöröshagyma, 20 dkg. karfiol, 2 nagyobb fej fokhagyma, 1 csomagnyi zellerzöldje, 2 csomagnyi petrezselyemzöldje, saját ízlés szerint kb. 40-45 dkg. só.Elkészítése: a fenti zöldségeket húsdarálón ledaráljuk, majd hozzákeverjük a sót, és befőttesüvegekbe rakjuk. Az üvegeket ajánlatos azonnal dupla celofánnal lekötni úgy, hogy a két réteg között késhegynyi nátriumbenzonátot vagy szalicilt helyezünk el. Célszerűen a második réteg celofán aromatartó legyen, vagy a második réteg celofán helyett jól záródó csavaros tetőt is használhatunk.

Főételek

Esti zabpehely

Az alább ismertetésre kerülő étek, egy igen ízletes, laktató, és akár egy minden igényt kielégítő komplett „vacsora” is lehet.Hozzávalók: 15 dkg. zabpehely, 2 db alma, 5 teáskanál búzacsíra, 3-4 dkg. darált dió, 1-2 teáskanál kókuszreszelék, mazsola, méz.Elkészítése: az almákat megtisztítjuk, majd turmixszoljuk. Vizet forralunk, és annak forrásakor beleszórjuk a zabpelyhet. Megvárjuk, amíg a víz ismét eléri a forráspontot és ekkor azonnal levesszük a tűzhelyről. 1-2 percig ülepítjük, majd leszűrjük. A zabpelyhet összekeverjük az almapéppel, a búzacsírával, a darált dióval úgy, hogy kevés mézet adunk hozzá. Tányéron megformázzuk, leszórjuk kókuszreszelékkel, és mazsolával díszítjük.

Pulykaragu 

Az ismertetésre kerülő kiváló ízű ragu – mint ahogyan azt alább láthatjuk is – két sűrített (hús és burgonya) elemet tartalmaz, de nem okozhatnak emésztési problémát, ugyanis nem együtt fogyasztjuk azokat. Ma a ragu, holnap pedig a pulykamell kerül sorra.Hozzávalók: 50-60 dkg. pulykamell, esetleg csirkemell-filé, 3-4 db. sárgarépa, 2-3 db. petrezselyemgyökér, 1 db. paszternák, 15-20 dkg. zellergumó, 20 dkg. karfiol, 1 kg. burgonya, olaj, nyers vegeta, pici só, ízlés szerint néhány szem egész bors.Előkészítés: a pulykamellet tenyérnyi nagyságú (kb. 1 cm vastag) szelekre vágjuk. A meghámozott és megtisztított burgonyát, és minden felsorolt zöldséget megtisztításuk után kis (kb. 1-1,5 cm) kockákra vágjuk, a karfiolt pedig rózsáira szedjük.Elkészítése: a pulykamellet, a sárgarépát, a petrezselyemgyökeret, a paszternákot bő (kb. 2-2,5 liter) vízben tesszük fel főni. A forrás kezdetekor ízlés szerinti nyers vegetát, pici olajat és néhány szem egész borsot adunk hozzá. Kb. 10-15 percig főzzük, majd a félig főtt pulykamell szeleteket kiszedjük és az elkövetkezendő napig hűtőben tároljuk, ugyanis ebből készül majd a következő napi főmenü; a zöldséges pulykamell. A raguhoz hozzáadjuk az előkészített burgonyát és zellert, és a burgonya félkész állapotáig (kb. 7-10 perc) tovább főzzük. Ekkor hozzáadjuk a karfiolt és még további 7-10 percig főni hagyjuk.A pulyka, illetve a csirkemell-filé helyett más pulyka, illetve csirkehúst is használhatunk pl. combot, de ebben az esetben számolnunk szükséges azzal a ténnyel, hogy ez a hús kb. 20-30 perccel több főzési időt igényel.Bármilyen baromfihúst is használunk, a bőrét minden esetben még a sütés (főzés) előtt távolítsuk el!

Zöldséges pulykamell

Hozzávalók: az előző napról „megmentett” félig főtt pulykamell vagy csirkemell-filé szeletek, 2 db. zöldpaprika, 1-2 db. közepes nagyságú paradicsom, 2-3 db. répa, 1-2 fej vöröshagyma (ízlés szerint), nyers vegeta, olaj, fűszerkömény, pár gerezd fokhagyma.Elkészítése: a tepsi aljára vékony réteg olajat öntünk, majd erre vöröshagyma karikákat szórunk. A pulykamell szeleteket erre helyezzük, és ízlés szerint nyers vegetával és fűszerköménnyel szórjuk meg. Ezt követik a zöldpaprika- és a paradicsom karikák és a répa-kockák. Kis vizet öntünk alá és alufólia alatt kb. 15-20 percig előmelegített sütőben pároljuk. Ha kész, óvatosan lefejtjük a fóliát és fokhagyma-gerezdekből nyert vékony karikákkal szórjuk meg. Nyers zöld vagy póréhagymát, esetleg nyerssalátát fogyasztunk köretként.

Gombapörkölt

Hozzávalók: kb. 30-35 dkg. megtisztított csiperkegomba, 1,5 kg. megtisztított és felkockázott burgonya, 2-3 fej vöröshagyma, 1 teáskanál pirospaprika, fűszerkömény, olaj, só.Elkészítése: Az apróra vágott vöröshagymát olajon megdinszteljük, majd ha már kellően megüvegesedett hozzáadjuk a gombát, a burgonyát, a pirospaprikát és ízlés szerint fűszerköményt. Felöntjük vízzel, és ízlés szerint sózzuk. Ha kész, pár gerezd fokhagymát karikázunk – esetleg préselünk – rá és (élő)salátával tálaljuk.

Kelkáposztaleves

Hozzávalók: 70-80 dkg. kelkáposzta, 60-70 dkg. pulykamell, esetleg csirkemell, 4-5 db. sárgarépa, 3-4 db. petrezselyemgyökér, 1-2 db. paszternák, 20 dkg. zellergumó, 20 dkg. karfiol, olaj, nyers vegeta, pici só, ízlés szerint néhány szem egész bors, csipetnyi fűszerkömény, fél fej közepes nagyságú fokhagyma. Előkészítés: a pulykamellet tenyérnyi nagyságú (kb. 1 cm vastag) szelekre vágjuk. A kelkáposztát, a zöldségeket megtisztítjuk és minden felsorolt zöldséget kis (kb. 1-1,5 cm) kockákra vágjuk, a karfiolt pedig rózsáira bontjuk.Elkészítése: a pulykamellet, a sárgarépát, a petrezselyemgyökeret, a paszternákot, zellert, kelkáposztát bő (kb. 2,5 liter) vízben tesszük fel főni. A forrás kezdetekor ízlés szerinti nyers vegetát, pici olajat, néhány szem egész borsot és csipetnyi fűszerköményt adunk hozzá. Kb. 20 percig főzzük, majd hozzáadjuk az előkészített karfiolt, és még további kb. 7-10 percig főni hagyjuk. Ha kész, hozzáadjuk a felkarikázott fokhagymát. A pulyka, illetve a csirkemell helyett ezt az ételt is készíthetjük más pulyka, illetve csirkehúsból is pl. combból, de ebben az esetben számolnunk szükséges azzal a ténnyel, hogy a főzési idő megváltozik. Ne felejtsük el a baromfi bőrét ez esetben is még a főzés előtt eltávolítani! 

Töltött káposzta

Az alább ismertetett étel ugyan két sűrített elemet tartalmaz: rizs és tojás, de véleményünk szerint a tojás elhanyagolható mennyisége (1 db.) miatt nyugodt lelkiismerettel fogyasztható.A töltelékhez: 1 fej vöröshagyma, fél kávéskanál pirospaprika, negyed kg. rizs, 3-4 gerezd fokhagyma, 1-2 tojás, 10 dkg. beáztatott szója-granulátum vagy ledarált szója kocka, kevés majoránna, olaj, só.Az alaphoz: 1 fej savanyú káposzta, fél kg. savanyított aprókáposzta, olaj, pár szem egész bors, 1-2 babérlevél, kevés fűszerkömény, ízlés szerint pirospaprika.A töltelék elkészítése: Az apróra vágott vöröshagymát olajban megdinszteljük. Hozzáadunk kb. fél kávéskanálnyi pirospaprikát és kevés sót. Felöntjük kb. 1 liter vízzel, beleszórjuk a rizst és főzzük. Fövés közben hozzáadjuk az összetört fokhagymát, majoránnát és a szóját. Ha kb. félig megfőtt levesszük a tűzhelyről, és miután langyosra hűlt, beleütjük a nyers tojásokat.Elkészítése: A savanyú káposztafejet levelekre bontjuk és közepes nagyságú töltelékeket helyezünk el bennük, majd a kész töltelékeket lábasba rakjuk. Ha a töltelékek nem állnának össze megfelelően, akkor üssünk hozzá még egy tojást. A töltelékek közé és a tetejére szórjuk a savanyított aprókáposztát. Felöntjük vízzel, majd adunk még hozzá egy kis olajat, pár szem egész borsot, 1-2 babérlevelet, kevés fűszerköményt és ízlés szerint pirospaprikát. Amikor kész, pár gerezd fokhagymát karikázunk a tetejére. 

Rakott káposzta

Hozzávalók: a töltött káposztánál leírt félig megfőtt töltelék, kb. 1 kg. savanyított aprókáposzta, nyers vegetás lé, olaj, pirospaprika, só.Elkészítése: a jól kiolajozott tepsi aljára tegyünk egy sor savanyított aprókáposztát. A következő sor töltelék legyen. A sorokat így váltogatjuk, majd nyers vegetás lével engedjük fel, és sütőben átsütjük. 

Tepsis burgonya

Mivel a „szokásos” olajban sült hasábburgonyából (sült krumpliból) a sütés folyamán gyakorlatilag az eredendően benne lévő összes hasznos elem a keményítő kivételével távozik és így mint étel túl sűrűvé válik, nem igazán ajánlott a fogyasztása. Viszont az ún. tepsis burgonya, alkotóelemeinek meglepően nagy százalékát képes megőrizni.Hozzávalók: burgonya szükség szerint (kb. 1 kg.), 1-2 db. zöldpaprika, 1-2 fej vöröshagyma (ízlés szerint), nyers vegeta, olaj, alufólia.Elkészítése: a jól kiolajozott tepsibe rakjunk le egy vékony réteg vöröshagyma-karikát, majd a meghámozott és a (jó nagy) diónyi nagyságúra felkockázott burgonyát egy rétegben szorosan egymás mellé sorakoztatva rajuk rá. Jól szórjuk meg az egészet nyers vegetával és helyezzük el a tetején a felkarikázott zöldpaprikákat. Óvatosan – vigyázva a fűszerezésre -, annyi olajat öntsünk alá, hogy az olaj kb. félig lepje el a burgonyát. Fóliázzuk le a tepsit és helyezzük hideg sütőbe, majd közepes sütési hőmérsékleten süssük kb. 40-45 percig.Óvatosan bontsuk meg a fóliát, mivel forró gőz csaphat ki! A fólia eltávolítása után óvatosan öntsük le az összes olajat. Tegyük vissza a sütőbe immár fólia nélkül és süssük még további 5-10 percig. Igen finom étel birtokába jutunk, melyet önmagában, illetve zöld vagy póréhagymával, esetleg nyerssalátás körettel fogyasztunk.A Tepsis burgonya fogyasztható második fogásként, pl. a Pulykaragu, vagy bármely zöldséges leves után. 

Barnarizs pulykamell-lében párolva

Ebben az esetben is két sűrített ételről van szó, de itt sem okozhatnak emésztési problémát, mivel nem egyszerre (egyetlen étkezésre) fogyasztjuk el azokat. Lásd Pulyka ragu, illetve Zöldséges pulykamell.Hozzávalók: 50-60 dkg. pulykamell, esetleg csirkemell-filé, olaj, kb. 25-30 dkg. barna rizs, nyers vegeta, pici só, fűszerkömény.Elkészítése: a pulykamellet tenyérnyi nagyságú (kb. 1 cm vastag) szelekre vágjuk, majd mindkét oldalát nyers vegetával szórjuk meg, és jól kiolajozott tepsibe helyezzük le egymás mellé. A szeletek közötti hézagokat a barnarizzsel töltjük ki, és az egészet takarékosan fűszerköménnyel hintjük meg. Annyi vízzel öntjük fel, hogy bőven ellepje a húst és a rizst. A tepsit alufóliával zárjuk, és kb. 30-35 percig előmelegített sütőben pároljuk. A tepsi óvatos kibontása után a húst kiszedjük és a másnapi fogyasztásig hűtőben tároljuk. Az igen finommá párolódott rizst pedig főfogásként nyerssalátás körettel fogyasztjuk.A pulyka, illetve a csirkemell-filé helyett másfajta pulyka, illetve csirkehúst is használhatunk pl. combot, de ebben az esetben számoljunk szükséges azzal a ténnyel, hogy ez a hús kb. 20-30 perccel több sütési időt igényel, mint a rizs.Bármilyen baromfihúst is használunk, a bőrét minden esetben még a sütés (főzés) előtt távolítsuk el!

Saláták

Az élő zöldségeket (paradicsom, paprika, uborka, saláta, káposzta, hagymák, stb.) lehetőleg csak az eredeti természetes állapotukban, illetve az alább ismertetésre kerülő salátalével fogyasszuk. Számunkra egyáltalán nem fogyaszthatók a kereskedelemben kapható különféle salátaöntetek.

Salátalé

Az általunk elkészítésre kerülő összes saláta leve a következőképpen készüljön: 2 dl. víz, 1 evőkanál almaecet, 1 jó nagy evőkanál sűrű méz. Természetesen lehet ennél nagyobb mennyiséget is készíteni, csak vigyázzunk az itt ismertetett arányok betartására.

Burgonyasaláta

Igaz, hogy salátáról van szó, de kivételesen ez egy olyan salátaféle, mely kizárólag csak főétkezésként önmagában fogyasztható.Hozzávalók: 8-10 db. közepes méretű héjában főtt, illetve ajánlott a héjában sütött burgonya, kb. 1/2 liter salátalé, 2-3 fej vöröshagyma, 1 fej fokhagyma.Elkészítése: a fent ismertetett módon főtt, illetve sütött burgonyát valamint a vöröshagymát megtisztítás után karikákra vágjuk, és egy gyakorlatilag légmentesen záródó edényben rétegenként lerakjuk úgy, hogy minden réteghez ízlés szerint fokhagymaszeleteket is adunk. Annyi salátalevet öntünk rá, hogy teljes mértékben lepje el a lerakott burgonya és hagymaszeleteket. Lezárjuk az edényt, és legalább egy napig hűtőszekrényben érleljük.

Hagymasaláta

Hozzávalók: 1-1 csomag zöld-, lila- és póréhagyma, 1 fej fokhagyma.Elkészítése: a hagymákat megtisztításuk után felkarikázzuk. Megmossuk a zöldhagyma szárát is és azt is hozzákarikázzuk, majd annyi salátalevet öntünk rá, hogy teljesen lepje el a hagymakarikákat. Elkészülte után 2-3 órával fogyasztható.

Uborkasaláta

Hozzávalók: 4-5 db. közepes nagyságú uborka, 1 fej fokhagyma.Elkészítése: a megtisztított uborkákat felszeleteljük, a megtisztított fokhagymát felkarikázzuk, jól záródó edénybe helyezzük, és salátalével öntjük fel.

weboldal  -osero.hu –