Rohanó, s ezért permanens módon változó világunk történései, eseményei folyamatos alkalmazkodásra kényszerítenek minket. Ez igen komoly megterhelést okoz a testnek, s véleményünk szerint ennek egyik egyenes következménye lehet a stressz kialakulása, ugyanis mi úgy gondoljuk, hogy bármi az életben, ami alkalmazkodást igényel tőlünk, egy esemény, egy gondolat, egy érzés, stb. az stresszt okoz, csak a mérték és annak irányultsága lehet egyénenként változó. A stressz hatására a szervezetben fokozott adrenalin termelés indul meg, mely érzelmi, mentális és testi szinten egyaránt hat. Ha ez az állapot huzamosabb ideje fennáll, a salakanyagok és méreganyagok a nem megfelelő méregtelenítés miatt felhalmozódnak, és betegségeket okozhatnak.
A lelki bajainkat is nagymértékben – lehet, hogy teljes egészében – a háttérben állandó jelleggel megtalálható, megbúvó stressz okozza. Hozzáértő pszichológusok szerint ez lesz – talán már az is -, a XXI. század népbetegsége. A stressz szó hallatán önkénytelenül mindenki csak valamilyen negatív dologra tud gondolni. Gondolatainkban a stressz már össze van kapcsolva a negatívummal, holott valójában a stressznek is két hatás-fajtája ismeretes, ugyanis a negatív hatás mellett – bár sokkal kisebb arányban – megtalálhatjuk a stressz pozitív hatását is. A pozitív hatást kiváltó stressz eredményeként, gyakorlatilag minden leküzdhetetlennek tűnő akadályt képesek vagyunk magunk mögé utasítani. Ilyenkor rendelkezésünkre áll minden olyan erőtartalékunk, ami az úgynevezett hétköznapi „üzemmódunkban” nem. S ami a lényeg: az esemény megtörténte után aránylag rövid időn belül a test visszatér a megnyugtató egyensúlyi állapotába. De be kell ismernünk, hogy ez fordul elő ritkábban. Életünk folyamán sokkal inkább domináló az a stressz, mely negatív hatást vált ki bennünk, melyet a legkülönbözőbb élethelyzetek okoznak, amelyekkel szemben tehetetlenséget, gátoltságot, félelmeket, és az ezekből eredő cselekvésképtelenséget érzünk: pl. a nagyon megfelelni akarás, a minden áron való beilleszkedés az otthoni, iskolai, munkahelyi környezetbe. Ezek jelenléte különböző testi és érzelmi tüneteket – mint pl. remegés, fejfájás, izzadás, (súlyos esetben akár ájulás) -, eredményezhetnek. De ennek kapcsán hosszasan sorolhatnánk a stressz által létrehozott gyógyíthatatlannak tűnő „betegségeket”, a stressz által teremtett válási helyzeteket, a stressz által maximálisan kiélezett, így megoldhatatlannak tűnő emberi kapcsolatokat, stb. Egyszóval mindazokat a körülményeket, amelyeket nehezen vagy egyáltalán nem tudunk megoldani, feldolgozni. Mindez azt jelzi, hogy az adott szituációt nem megfelelően kezeljük – általában túlértékeljük fontosságát – így az annak vélt megoldásába fektetett energia biztosítása is túl nagy igénybevételt jelent számunkra. E energia-befektetéseket nehezen – vagy egyáltalán nem – vagyunk képesek kipihenni, esetleg pótolni. Így a test – a közben menetrend szerint érkező újabb stressz miatt – képtelen egyensúlyi állapotának visszanyerésére. A feszült idegállapot hatására túlterheltnek érezzük magunkat – s ez általában így is van -, ez megfoszt életerőnktől, életkedvünktől és a továbbiakban inkább az események túlélésére és egyáltalán nem a megoldására törekszünk. E lelki eredetű problémáink képesek még külsőnket is megváltoztatni. Árulkodik tekintetünk, testtartásunk, egész viselkedésünk. A hosszan jelenlévő stressz nyomot hagy egész szervezetünkön. Pl. a szem írisze a hozzáértőnek a test minden elváltozásáról árulkodik, lehet az a jelen vagy a múlt egyaránt. Hasonlóan beszédesek a test akupunktúrás és akupresszúrás pontjai, valamint a kéz és talp reflex zónái. Relatív érzékenységük, illetve a már kitapintható elváltozások is árulkodnak szervezetünk megviselt állapotáról. Végeredményben az „üss, vagy fuss” fizikai reakció (gyökér-csakra) gyakorlatilag azonnal kisöpörhetné szervezetünkből az ilyenkor felgyülemlett salakanyagot, de mi ezt felülbíráljuk (köldök-csakra), s az „üss, vagy fuss” helyett egyszerűen „lenyeljük”, ezzel alapozván meg testi betegségeink kialakulásának további lehetőségeit.
Nagyon lényeges megjegyeznünk, hogy véleményünk szerint maga a stressz önmagában sem nem negatív, sem nem pozitív. Hatásának irányultságát (pozitív vagy negatív) a stresszre adott válaszaink sorozata határozza meg. Példának okáért talán megemlíthetnénk a repülést; az egyik emberben határtalan örömöt, illetve élvezetet, a másikban pedig alig kezelhető halálfélelmet, illetve megsemmisülési érzést kelt.
A stressz negatív hatásának első fokozata
Ilyen állapotot élhetünk meg pl. baleset vagy súlyos kimerültség esetén, esetleg nagyon heves vita, veszekedés alkalmával. A szervezetben gyors változások játszódnak le, az úgynevezett minden áron való életben tartás törvénye működik. Az agy a vért a testfelületről és minden nélkülözhető helyről az izmokba juttatja.
Ami külsőleg ilyenkor látható: száraz szempár, merev tekintet, fénylő bőr. Nem vagy csak igen lassan tudunk gondolkodni. Fizikailag és lelkileg bizonyos érzéketlenség jellemez. Ilyenkor segíthet egy pohár víz, és ha tehetjük pihenjünk le! Egy kis szundikálás csodákat művelhet.
A stressz negatív hatásának második fokozata
Ha az első fokozatú stressz állapota már órák óta tart. A szervezetben olyan kémiai változások mennek végbe, amelyek befolyásolják térérzékelésünket. Ha tehetjük, kerüljük a térérzékelést igénylő tevékenységet (pl. ne üljünk volánhoz!) Amint ez lehetséges, lazítsunk és aludjunk rá egyet.
A stressz negatív hatásának harmadik fokozata
Ha már hosszú ideje megoldatlan problémáink vannak fizikai, érzelmi vagy mentális területen. Ilyenkor kilátástalannak látjuk helyzetünket és már csak az adott problémára tudunk gondolni. Figyelmeztető jele lehet, ha már mindkét írisz alatt látszik a szemfehérje.
A problémát ebben az esetben sem oldja meg senki helyettünk, de ekkor már célszerű külső segítséget is igénybe venni. Lehet ez a társunk, egy barát, esetleg szakember, csak rajtunk múlik, hogy kiben bízunk meg.
A stressz (le)kezelése
Mint ahogyan ez a fentiekből is látszik, a stresszt nem lehet teljes mértékben kizárni mindennapi életünkből, hisz végeredményben bármely hétköznapi történés stresszt okozhat, akár bennünk is. De nem a stressz maga okozza a problémát, hanem az, ahogyan a stresszt okozó történésre reagálunk. Ha negatív teremtő energiával reagálunk, akkor bizony a negatív energia hosszú távú „vendégeskedésére” számíthatunk, mivel – mint már bizonyára mindenki tudja -: a negatív energia, a már meglévő negatív energiák táplálását eredményezi. Jó példa lehet erre az, ha valakit hosszú távon olyan (munka)feladat elvégzésére kényszerítenek (pl. egy munkavállalót), melyet nem végez szívesen. Lehet, hogy azért nem, mert nem ért hozzá megfelelő módon és fél az esetleges kudarcoktól, illetve a nem hozzáértéséből adódó károkozástól, de az is lehet, hogy egyszerűen csak utálja a kapott feladatot. Bárhonnan is közelítjük, és bárhogyan is vizsgáljuk a témát, a végső következtetés minden esetben az, hogy bármely munkavállalásban történő helytállás stresszt okoz, s a fentebb leírt szituációkban e stressz irányultsága csak negatív lehet. Mit lehet tenni? Első megközelítésben azt tudnánk javasolni mind a nem hozzáértőnek, mind az utálkozónak, hogy sürgősen próbáljanak meg minél többet megtudni munkájukról, pl. egy erre a célra megfelelő tematikával rendelkező tanfolyam kapcsán. Ugyanis e tanfolyamon biztonsággal megszerezhető a megfelelő szakmai hozzáértés, és az is lehet, hogy az utálkozó megismervén az összefüggéseket, más szemszögből kezdi látni saját tevékenységét, felfedezheti annak fontosságát, esetleges szépségeit, s így az is elképzelhető, hogy ezek után már nem is lesz annyira utálatos az általa végzett tevékenység. Ha mégsem sikerül, és már minden próbálkozásunk kudarcba fulladt, akkor bizony nem árt, ha egy olyan munkahelyet keresünk, ahol elképzeléseinknek, vágyainknak, képzettségünknek, érdeklődésünknek minden tekintetben megfelelő feladatot bíznak ránk, de legalább is olyat, amit nem utálunk. Viszont sem ebben, sem abban az esetben ne feledjük, hogy minden munkavégzés stresszt okoz, de annak irányultságát (pozitív vagy negatív) minden esetben ezzel kapcsolatos reakcióink szabják meg.
Könnyen elképzelhető az is, ha a bennünk negatív energiákat keltő stressz kiváltó okának túl nagy fontosságot tulajdonítunk, azaz nem rendelkezünk a helyzet konkrét megítéléséhez szükséges ismeretekkel, illetve lehet az is, hogy igaznak vélt, de valójában téves ismeretekkel rendelkezünk. Munkavállalás esetében itt is megoldást adhat a megfelelő tájékozódás és a szakmai továbbképzés, még az élet „dolgaiban” az élet dolgaira vonatkozó fontossági sorrendet célszerű követnünk. E második esetre vonatkozólag, iránymutatást mindenki csak saját magának, saját életének ismeretében adhat, ugyanis saját magának kell adott esetben eldöntenie, hogy pl. a saját egészsége – s ezen belül saját életminősége -, vagy pedig ismerősének róla alkotott – esetlegesen jó -, véleménye a fontosabb.
Végezetül ismételten felhívnánk a figyelmet arra, hogy véleményünk szerint – a hiedelmekkel ellentétben – a stressz önmagában sem nem negatív, sem nem pozitív! Irányultságát, azaz azt, hogy majdan negatív vagy esetleg pozitív energiát nyerünk-e belőle, kizárólagosan a stresszre adott válaszreakcióink határozzák meg, tehát tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a különféle tevékenységeink által létrejött stressz ne negatív, hanem pozitív energiát közvetítsen számunkra. weboldal – osero.hu –