Az alábbiakban közreadnánk egy kettőnk között történt beszélgetésnek azon részét, mely – a sors talán céltudatos szeszélye folytán – valamilyen módon monológgá alakult át.
Tudod-e, hogy már évek óta nem ettél barack ízű barackot? Tudod-e, hogy már évek óta nem ettél alma ízű almát? Gondoltál-e arra, hogy gyermekeid úgy nőnek fel, hogy egész életükben nem ehettek igazi gyümölcsöt? Vetted-e észre, hogy gyakorlatilag teljesen közömbös, hogy melyik gyümölcsöt fogyasztod, az íz ugyan az? Észre vetted-e, hogy gyümölcseink, zöldségeink és egyéb mezőgazdasági termékeink már évek óta nem tartalmazzák azt az íz és zamatanyagot, valamint azt a vitaminmennyiséget sem, amelyekért tulajdonképpen termesztjük, és fogyasztjuk őket? S továbbá tudod-e, hogy ezek a gyümölcsök és zöldségek – főleg a külföldről érkező, látszatra gyönyörű példányok – igen nagy mennyiségben tartalmaznak genetikai manipulációs, valamint a permetezések alkalmával „rajtaragadt” vegyszermaradványokat? Biztos vagy-e abban, hogy ezek hosszú távon nem károsítják-e saját, illetve rajtad keresztül – vagy közvetlenül – utódaid egészségét? Egyáltalán tudod-e, hogy amikor az egészségesnek tartott gyümölcsöt, illetve zöldséget fogyasztod, valójában mi is kerül a szervezetedbe? Biztos vagy benne, hogy eredetileg is ez volt a szándékod?
Ha szemüveges vagy akkor tudod, ha nem, akkor elmondom: szerinted milyen időközönként szükséges tisztítani egy olyan ember szemüvegét, ki egy nem különösebben nagy városban él, s mindenapi munkáját zárt helyen végzi? Megmondom: kb. tíz évvel ez előtt, elegendő volt 1-2 hetente egyszer, illetve kb. tíznaponként egyszer, napjainkban ezt már naponta meg kell tenni – van úgy, hogy naponta többször is -, különben a ráülepedett portól még annyit sem látnánk, mint szemüveg nélkül. És tudod mi az érdekes? Az üveg mindkét oldala egyformán poros, tehát ennek a pornak az a városi levegő a hordozója, amit mi kénytelenek vagyunk folyamatosan belélegezni. E vonalon továbbhaladva, pl. az is elgondolkodtató, hogy a tíz évvel ez előtti tisztogatáshoz gyakorlatilag elegendő volt egy kis víz és egy-két papírzsebkendő, napjainkban viszont már a tisztogatáshoz mindenféle folyadékok és különféle speciális törlőkendők szükségesek, mert ezek hiányában – az egyszerű víz és papír zsebkendő alkalmazásával – megkarcolódhat a lencse. Tudom, hogy a műanyaglencse eleve ilyen, de most mindössze az egyszerű, hétköznapi üveglencsékről van szó. Tehát az általunk létszükségletként belélegzett levegő olyan porszemeket tartalmaz, melyek képesek az üveglencse megkarcolására. Nem gondolod, hogy esetleg tüdőnket is „megkarcolhatják” ezek a porszemek? Mit gondolsz, hogyan hasznosíthatja tüdőnk – esetleg gyermekedé – e porszemekkel telített levegőt, s egyáltalán mit kezd ezekkel a porszemekkel?
Mikor jártál utoljára igazi erdőben? Ha jártál, Te is azt tapasztaltad, hogy egyre kevesebb és csenevészebb, de ugyanakkor egyre porosabb fa-utánzatokból állanak erdeink? Te is megtapasztaltad, hogy ahol pár évvel ezelőtt még árnyas erdei úton lehetett sétálni, ott most bokáig érő porban, a tűző napon kutyagolhatsz? Lehet, hogy ez a fajta sivatagosodási tendencia határozza meg a jövőnket? Ha továbbra is ilyen szakmai szinten „művelik” az erdőket lehet, hogy pár éven belül csak képről, illetve a régi filmekről tudjuk csak az érdeklődőknek megmutatni, hogy mi is az, és hogyan is nézett ki az igazi erdő? Szerinted hova vezethet az, ha pl. XY úr(ak)nak telket adnak el az erdőben(!) s Ő(k) egyszerűen csak a jobb kilátás, vagy a szomszédra való jobb rálátás miatt akár, több száz éves fákat is kivág(at)hat(nak), ugyanakkor az erdőkben ténylegesen rőzsét gyűjtögető rászorulót – ki e tevékenységével valójában is műveli az erdőt – többhónapnyi letöltendő börtönbüntetéssel sújtanak? Esetleg elmondhatnád arról is a véleményed, hogy szerinted helyes-e azt megengedni, illetve eltűrni, hogy a még meglévő erdeinkben gyakorlatilag bárhová beautózzanak az emberek, s ott elvégezhessék a heti nagytakarítást autójukon? Mi a véleményed az erdőkben szétdobált és magára hagyott hulladékokról? Talán az eldobott szalonnadarabot még hasznosítani képes a természet a rovarok közreműködésével, de mit tud kezdeni azzal a rengeteg műanyagflakonnal, olajjal s különféle vegyszerekkel, amit a „feledékeny” erdőlátogató ottfelejtett?
Esetleg elmondhatnád véleményedet arról a kutyatulajdonosról is, ki a közterületekre, ezen belül természetesen a zöldterületekre – de akár az erdőbe is -, viszi kedvencét „sétáltatni”, de mi tudjuk, hogy nem csak erről van szó! A „sétáltatás” melléktermékeként – hisz végeredményben ezért jöttek -, és ennek hatására, igen takaros kupacokat hagynak maguk mögött ezek az állatok. Tudtad, hogy e kupacok többfajta – akár fertőző – baktériumot, és különféle – az emberben is jól megélő – bélférgeket is tartalmazhatnak? Mit gondolsz, ha gyermeked ilyen területen játszadozva beletenyerel egy-egy ilyen kupacba, az kimondottan jót tehet az egészségének? De kíváncsi lennék arra is, hogy mit mondanál – egyáltalán szólnál-e -, annak a kutyatulajdonosnak, ki egyszerre viszi „sétáltatni” gyermekét és kutyáját – esetleg gyermekeit, és kutyáit -, s azok együtt, illetve közvetlenül egymás mellett végzik a fentebb már említett kupackészítő tevékenységüket. Nekünk kicsit furcsa, de Ők már megszokták, hogy mindegyikőjük – a kutyát is ideszámítva – egyenrangú, -jogú tagjai ugyanannak a családnak. Ezért adott esetben a kutya nyugodtan belekóstolhat bárki tányérjába, s alhat bármely családtag ágyában. Viszont nekünk – mint külső szemlélőnek -, a hangoztatott egyenrangúság, -jogúság dacára érdekes volt azt tapasztalnunk, hogy ez a jog a kutyán kívül nem mindegyik családtagot illette meg, sőt… S egyáltalán, Te hogyan vélekedsz arról – éled meg -, ha a gyermek(ed) vagy netán a kedves(ed) nyelves puszit vált egy állattal?
Próbáltál-e a reggeli, de még inkább a délutáni közlekedési csúcs idején kissé távolabb, úgy 1-2 km távolságra nézni? Te is olyan „gyönyörű” kékes színűnek láttad a levegőt? Ez a „gyönyörű” kékes szín az ami jelzi számunkra, hogy az egyáltalán nem körültekintő, és mindenáron való közlekedésünk eredményeként, immár sikerült a városi levegőt is emberi fogyasztásra alkalmatlanná tennünk. Észre vetted már, hogy a nagyobb városokból – legalább is azok belvárosi részéből, ahol nagyobb az autóforgalom – gyakorlatilag kipusztultak az éjjeli bogarak? Tudod itt már a bogarak sem képesek elviselni az ember autókázási mániájának hatásait. Mit gondolsz, mi emberek meddig bírhatjuk? Végiggondoltad már, hogy többet költesz az autózásra, mint tenmagad fenntartására? Azt mondod, hogy ez nem igaz? Akkor számold csak ki, hogy pl. mennyi pénzt fogyasztott el – evett meg – az autód, majd add hozzá az egy napra eső biztosítási összegeket, az egy napra eső javításokat, az egy napra eső lízing díját, stb., s az így kapott összeget vesd össze azzal, amit egy nap átlagosan saját magad fenntartására költesz! Nos? Azt mondod, hogy: valóban, de hát ez az autó létszükséglet, ez a Te munkaeszközöd, és különben is, amit az autóra költesz, azt valójában magadra – és a családodra – is költöd! Erre mi kérdezzük azt, hogy: valóban? Valóban létszükségletnek érzed? Akkor szerinted hogyan tud megélni az a sok-sokmillió, autóval nem rendelkező ember? Szerinted ezek mindegyike nyomorban, a létminimum alatt él, vagy esetleg van közöttük olyan is, aki egyszerűen csak belátta, hogy az effajta autókázás egyenlő az életterünk tönkretételével? Pl. valóban szükséges volt autóval megtenned minden mai utadat? Gondold csak végig napodat! Azt kérdezed, hogy miért pont Te? Mi erre azt kérdezzük, hogy pont Te miért nem? Jut eszembe: Mi lenne, ha kicsit kevesebbet autóznál? Néha-néha esetleg megpróbálhatnád gyalog vagy kerékpárral, hisz nem ártana meg szervezetednek egy kis mozgás. Nos?
Nézz körül! Amerre nézel azt láthatod, hogy mindenütt pusztul környezetünk. Így „fejlődve” az ember teljes mértékben elveszíti kapcsolatát a természettel, nem is beszélve a spirituális valóságról. Mindenki igyekszik csak a saját kis világát építgetni, s eközben nem veszi észre, hogy ez az általa kialakított kis világ, csupán csak egy aprócska része – szelete – a valós világnak, mely immár haldoklik. Vedd észre, ha valós világunk tönkre megy, s azzal együtt – sőt azt megelőzően -, a Te kis világod is megsemmisül, mert – bár még ezt nem vetted észre – az is a valósból táplálkozik! Környezetünk – valós világunk – kímélése érdekében Te is sokat tehetsz, tehetnél bármennyire is kételkedsz ebben. Pl. ha teheted, kerüld a különböző méreg alapú vegyszereket, amellyel nem csak a földet és a vizet, nem csak gyermekeidet, hanem saját magad is mérgezed, sőt unokáid jövőjét is megpecsételed. Ha pl. a földdel foglalkozol, regenerálásához válaszd inkább a természetes állati eredetű trágyázást a műtrágyák helyett. Lehet, hogy most megbocsátóan mosolyogsz, mert azt mondom, hogy sok esetben csak a lustaság és a kényelem miatt használod – no meg talán azért, mert a szomszédod is ezt teszi – gyomirtásra a mérgező vegyszereket. Ha rajtad áll és megteheted – márpedig megteheted -, ültess fákat! Igaz, hogy nagy valószínűséggel csak gyermekeid, illetve unokáid élvezhetik majd azok árnyékát, gyümölcseit de hidd el; szükségük lesz az árnyékra, s árnyékában ülve jó szívvel emlékeznek meg rólad. Ha lehetőséged van rá, olyan járművel közlekedj, ami a legkevésbé szennyezi környezeted, de ha nincs erre lehetőséged, akkor – bár tudom, hogy nem könnyű, de – próbálj meg kevesebbet közlekedni autóddal. Mérlegelj, s csak a valóban szükséges utakat tedd meg vele! Ha csak ennyi is sikerül, már tettél valamit! Utólag ez számodra semmiségnek tűnhet, de gondold végig, hogy ha milliók tennének ugyan így… Végeredményben cseppekből áll össze a tenger, s most oly időket élünk, hogy minden egyes cseppre nagy szükség lenne!
weboldal -osero.hu –